A válások többsége zökkenő mentesebben és gyorsabban lezajlik, ha azt közös megegyezéssel szüntetik meg a felek. Azonban a jó közös megegyezésnek is vannak szabályai, amikre érdemes előre felkészülni….

Amikor egyezséget kötnek, tartsák szem előtt a következő nagyon fontos szabályt: a felek tartós jogviszonyát rendező egyezség megváltoztatását az egyezség jóváhagyásától számított két éven belül a bíróságtól – az egyéb törvényes feltételek megléte esetén is – csak akkor lehet kérni, ha az a felek kiskorú gyermekének érdekét szolgálja, illetve, ha a körülmények változása folytán a megállapodás valamelyik fél érdekét súlyosan sérti.

MIKOR ÉRDEMES A KÖZÖS MEGEGYEZÉST VÁLASZTANI?

Közös megegyezéssel abban az esetben lehet elválni, ha:

1. A) A házastársak már legalább három éve külön lakásban élnek, és igazolják, hogy a közös gyermek elhelyezését és tartását a gyermek érdekeinek megfelelően rendezték. Ebben az esetben a bíróság már az első tárgyaláson felbontja a házasságot.
2. B) A házastársak nem élnek külön legalább 3 éve, de megegyeztek a közös gyermek elhelyezése, tartása, a szülő és gyermek közötti kapcsolattartás, a házastársi tartás, a közös lakás használata és házastársi közös vagyon megosztása kérdésében, az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését kivéve.

Ebben az esetben tehát a következőkben kell megállapodásra jutniuk:

1. Közös kiskorú gyermek elhelyezése

Ez azt jelenti, hogy a házasfelek megállapodnak abban, hogy a gyermek(ek) melyik szülő nevelésébe és gondozásába kerüljenek. Ha a szülői felügyeleti jogról külön nem rendelkeznek, akkor a különélő szülő szülői felügyeleti joga szünetel. Azonban a különélő szülők a válás után is együttesen kötelesek dönteni a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben, így a:

• kiskorú gyermek nevének meghatározása, illetve nevének megváltoztatása,
• tartózkodási helyének kijelölése,
• iskolájának, valamint életpályájának megválasztása kérdésében.

2. A közös gyermek tartása

A házasfelek megállapodnak abban, hogy a különélő szülő mekkora összegű tartásdíjat fizet gyermeke(i) tartása fejében. A megállapodás tartalma a felekre van bízva, egy a lényeg, hogy az a gyermek(ek) érdekeit szolgálja. A gyermektartásdíj összegét meg lehet állapítani:

• határozott összegben;
• százalékos arányban egy alapösszeg megállapítása mellett;
• határozott összegben és bizonyos jövedelmek százalékában.

3. A gyermek(ek) és a különélő szülő közötti kapcsolttartás

Meg kell állapodni a kapcsolattartás módjában. A házasfelek gyakran mondják azt, hogy együtt tudnak működni, ezt nem kell szabályozni, de mégis!! Lehet, hogy egyszer megromlik a viszony és a felek nem tudnak együttműködni, így a végrehajthatóság érdekében meg kell határozni a folyamatos és az időszakos kapcsolattartás módját.

 

Folyamatos kapcsolattartás: a rendszeresen ismétlődő kapcsolattartás, ami általában minden második hétvége. Fontos tudni, hogy a – köztudatban élő tévhittel ellentétben – ezt nem iktatták törvénybe, így ez nem törvényi minimum, egyszerűen így alakult ki a joggyakorlatban. Természetesen nemcsak kéthetente hétvégenként van lehetőség a különélő szülő számára a kapcsolattartásra, hanem ennél gyakrabban is.

Időszakos kapcsolattartás: a különélő szülőt megilleti a kapcsolattartás a páros ünnepek másnapján (Karácsony, Húsvét, Pünkösd), az oktatási szünetek fele időtartamában (őszi, téli, tavaszi és nyári szünet).

A kapcsolattartás módjában való megállapodás kapcsán is az a fő elv, hogy annak tartalma a felekre van bízva, de az szolgálja a gyermek(ek) érdekeit, és legyen végrehajtható.

4. Házastársi tartás

A házasfeleknek meg kell állapodniuk abban, hogy egymással szemben házastársi tartásra igényt tartanak-e.

A házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki arra hibáján kívül rászorul, kivéve, ha arra a házasság fennállása alatt tanúsított magatartása miatt érdemtelenné vált. Tartást csak olyan mértékben lehet követelni, hogy az ne veszélyeztesse a volt házastársnak és annak megélhetését, akinek eltartására a volt házastárs a tartást igénylővel egysorban köteles.

 

5. Közös lakás használata

A házasfeleknek meg kell állapodniuk az utolsó közös lakóhelyül szolgáló lakás használatában, azaz abban, hogy ki lakhat a lakásban. A lakáshasználat lehet közös vagy kerülhet az egyik házastárs kizárólagos használatába. A lakáshasználat kérdésében valló megállapodás csak akkor kérdéses, amikor a lakás a házastársak közös vagy egyik házastárs kizárólagos tulajdonában van. Ha a lakáson valamelyik házastárs pl. szüleinek haszonélvezeti joga van, és a haszonélvező felszólítja a bentlakó házastársat a lakás elhagyására, a felszólításnak eleget kell tenni.

Amikor a házasság megromlott, a házasfelek nem szívesen élnek egy fedél alatt. Gyakran előfordul, hogy az egyik házastárs el akar végleg, a visszatérés szándéka nélkül költözni a lakásból. Természetesen megteheti, de ha az elköltözés önkéntes és a visszatérés szándéka nélküli, tudni kell, hogy utóbb lakáshasználati jog ellenértékére nem tarthat igényt.

 

6. Ingó vagyon megosztása

A házasfeleknek meg kell osztaniuk a házastársi közös vagyont, de az ingatlanon fennálló tulajdonközösséget nem szükséges megszüntetni, arról később is meg lehet állapodni.

Ha a közös vagyon kizárólag ingóságokból állt, melyet a házastársak már megosztottak és a birtokbaadás is megtörtént, az egyezségnek csak azt kell tartalmaznia, hogy a házastársaknak egymással szemben a házastársi közös vagyon megosztásával kapcsolatban további követelésük nincs.

Amennyiben a házastársak még nem osztották meg természetben a közös vagyont, úgy a későbbi viták elkerülése érdekében célszerű tételesen felsorolni azt, hogy melyik ingóság kinek a tulajdonába/birtokába kerül. Ezt a célt szolgálja a vagyonleltár felállítása. Gyakran előfordul, hogy a házasfelek szóban megállapodnak abban, hogy melyik ingóság kinek a tulajdonába fog kerülni a szétköltözést követően, azonban az egyezségbe csak annyit foglalnak, hogy „a házasfelek kijelentik, hogy az ingó vagyont egymás közt természetben megosztották, a házastársi közös vagyon megosztásával kapcsolatban egymással szemben további követelésük nincs.” Azután amikor sor kerül a tényleges elköltözésre, szembesülnek azzal, hogy az egyik fél nem ad ki valamit a másiknak, vagy a szóbeli megegyezésnek megfelelően pl. nem fizeti ki a másikat. Ilyenkor próbál valamit tenni a „pórul járt” fél, de jogi lehetősége nincsen. Végrehajtást nem kérhet, mert a végrehajtható egyezségben csak annyi szerepel, hogy a vagyont természetben megosztották, így az egyezség érdemben nem végrehajtható. A vagyon megosztását bíróságtól nem kérheti, mert abban már született jogerős egyezség, ami joghatása a jogerős ítélettel egyezik meg, így ún. „ítélt dolognak” minősül, ami alapján a bíróság a keresetet idézés kibocsátása nélkül elutasítja.

A vagyon megosztása kapcsán az elsődleges elv, hogy a vagyont természetben kell megosztani, ami azt jelenti, hogy lehetőség szerint mindkét házasfél ugyanolyan értékű ingósághoz jusson. Amennyiben ez nem lehetséges, lehetőség van pénzbeli értékkülönbözet megfizetésére.

 

 

JOGI TANÁCSOK VÁLÁS ÉS GYERMEKELHELYEZÉS ÜGYBEN:

Jó-e vagy rossz a korkülönbség, meg lehet-e szokni vagy egyre rosszabb lesz? Ha eleinte nem érezzük, vajon később sem fogjuk? Eleve nehéz kérdés, hogy mit jelent a kor. Természetesen csupán annyit, hogy mi hány évesnek érezzük magunkat! Mégis, milyen tipikus problémákat látunk, amikor a férfi az idősebb? Természetesen olyan is van, hogy minden szuper, de arról nincs mit írni..

 „Nem tudok mit kezdeni a barátnőivel”

A barátnőjüknél tizenöt-húsz évvel idősebb, negyvenes-ötvenes pasik gyakran számolnak be arról, hogy szinte lehetetlen a baráti társaságaik összeillesztése, de az is, hogy ő elmenjen a barátnője barátaival találkozni, vagy fordítva. Mindketten unatkoznak vagy frászt kapnak a másik barátaival. A férfiak unják „a csajos témákat, vihogást, a vizsgaparát”. A fiatalabb nőket pedig gyakran frusztrálja „meglett emberek” társalgása olyan dolgokról, amikhez ők nem nagyon tudnak hozzászólni.

 

„Nem érti, hogy miben vagyok”

Másik probléma, hogy teljesen más típusú gondokkal küzdenek az életben. Az idősebb férfi a munkahelyén akar előbbre jutni, negyven-ötven körül testi problémákkal kell szembenéznie: fáj a háta, rosszul alszik, vagy nem megy úgy a szex. A fiatalbb nő ezalatt vizsgákra készül, és próbálja kitalálni, hogy mit kezdjen magával, hova pályázzon állásra, ami sok férfit fáraszt. Mások azt emelik ki, hogy nem beszélnek egy nyelvet: a fiatalabb nő más zenét szeret, más társadalmi-kulturális miliőben nőtt fel. Ha a férfi azt mondja: Police zenekar, a nő csak néz, mintha a Marsról jött volna.

 

„Más a tempó”

Amíg az idősebb férfi nem akar minden este bulizni menni, főleg, hogy másnap korán kell kelnie, barátnőjének egészen máshogy rajzolódik ki a fejében a hétköznap-hétvége viszonya: „szerdán is simán be lehet rúgni”! Ez eleinte jópofa, de hosszú távon nem tud lépést tartani vele, akinek rendes, 8 órás munkahelye van. A negyvenes, pláne ötvenes pasi ráadásul higgadtabb, megfontoltabb, párja hirtelensége, aktivitása sokszor már távoli tőle.

 

„Mást várunk az élettől”

Ha a férfi gyereket akar, akkor nem szeretné megvárni, amíg 6o lesz, de 25 éves barátnője nem biztos, hogy tíz éven belül szülni akar. Az is gyakori persze, hogy az idősebb férfi már túl van egy házasságon, gyerekei is vannak, és esze ágában sincs előről kezdeni. Ráadásul folyton gond az is, hogy például az ünnepet hogyan töltsék.

 

„Majd megérted, ha negyven leszel”

Sok férfi szeret mindig bölcsebb és okosabb lenni, „tanítgatni” azt, akivel van, de ezt nem élvezi mindenki annyira. Sokan ezt „kinevelési projektnek” vagy hasonlónak nevezik, és fárasztja őket.

Emellett persze sok pozitívum van. Az idősebb partner megfiatalodhat, átlényegülhet, új energiákat gyűjthet fiatalabb párjától. Sokan mondják, hogy „nem érzem a korom mellette” – ez a tapasztalat időnként azonban az ellenkezőjébe fordulhat: épp, hogy a kontrasztot érzik: „milyen öreg vagyok hozzá képest”.

 

(forrás: http://tarsam.blog.hu)
CSALÁDJOGI TANÁCSADÁS:

A szakítással fenyegetőzés okai

Sok kapcsolatban a konfliktusok rendre odáig fajulnak, hogy az egyik vagy másik fél bedobja a „jó, akkor szakítsunk!” mondatot. Az ilyen típusú mondatok erősen destruktív hatással vannak a kapcsolatra, mivel a másik félben bizonytalanságot és az elhagyatottság érzését ébresztik. Rendszerint a felfokozott lelki állapot és a tehetetlenség juttat el valakit idáig, de ez nem mentés fel a felelősség alól, amit vállalnunk kell a kimondott szavak miatt. Minden szó kimondása hosszan rezonál a partner lelkében, akkor is, ha azt mondjuk „szeretlek” és akkor is, ha azt hogy „szakitok”. Amikor szakítással fenyegetőzünk, akkor valamilyen okból feljogosítva érezzük magunkat, hogy romboljunk és bántsunk, és nem a megoldást keressük. Az érzelmek mindig jogosak, és érdemes komolyan vennünk őket, de ha tartós párkapcsolatot szeretnénk, meg kell tanulnunk kordában tartani azt, ahogyan kifejezzük az érzelmeinket.

Mik lehetnek a szakítással való fenyegetés mögött húzódó egyéni pszichés tényezők?

Kapcsolati ambivalencia

Aligha léteznek olyan párok, akik soha nem gondolkoztak el a szakítás lehetőségén. Bizonyos élethelyzetekben szinte óhatatlanul felmerül, és ambivalensek leszünk azzal kapcsolatban, hogy akarjuk-e tovább csinálni. Az ambivalencia elviselésének megvan a normál fejlődési iránya. Amíg ez a párkapcsolati ambivalencia nyílt, külsővé tett, addig elhangzik a „jó, akkor szakítsunk” mondat, de a kapcsolatot mégis fenntartjuk. A külső ambivalencia azonban jó esetben belsővé tett ambivalenciává válik, ahol saját ügyünkként, saját vívódásként intézzük el a kérdést, és csak akkor tesszük explicitté, ha valóban reális lehetőségként merül fel bennünk a szakítás gondolata, nem csupán az indulatunkat akarjuk kisütni vagy a másikat megbántani a téma felemlegetésével.

A veszteségtől való félelem: előremenekülés.

Van, aki annyira fél attól, hogy elhagyják, hogy kiélezetté válik azokra a jelzésekre, amelyek egy kicsit is az elutasításra utalhatnak. Megelőzni próbálja a végső elutasítást azzal, hogy a kezében tartva a kontrollt, inkább ő maga fenyeget a szakítással vagy konkrétan szakít is, hogy megelőzze a szenvedést. Csakhogy az önkéntes szakítással sem elkerülhető a fájdalom. A rendszerint hirtelen döntésből meglépett szakítás után az elviselhetetlen szeparáció miatt ő maga szeretné visszafordítani a helyzetet, hiszen pontosan azt a veszteséget idézte elő, amitől félt.

Kapcsolati játszma: kérlek tiltakozz!

Van, aki számára a rendszeres szakítás, vagy az azzal való fenyegetés a szerelem „próbatétele”. Célja, hogy a másik fél ennek ellenére is bebizonyítsa szerelmét, kitartását, hűségét, akaratát a kapcsolat folytatását illetően. Akkor szoktak csak megdöbbenni, ha a másik azt feleli: „Rendben. Szakítsunk.” és valóban kilépnek a kapcsolatból. Ha ezt a választ kapnák, nem biztos, hogy újra meg mernének próbálkozni ezzel a játékkal. Aki nem tűri a bizonytalanságot, és nem megy bele ezekbe a játszmákba, azok általában nem is vesznek részt ilyen jellegű kapcsolatokban. A játszmára hívó fél pedig olyan partnert keres, akivel megteheti, aki fél a veszteségtől, és a felmerülő szeparáció hatására még erősebben kötődni kezd.

Éretlen érzelemszabályozás: a helyzetből való kilépés.

Ha az érzelmi élet szabályozásának tanulása kevésbé sikeres, akkor előfordul, hogy a hirtelen ránk törő erős érzelmeket, indulatokat nehezen tudjuk szabályozni, kordában tartani. Ilyenkor az érzelmek eluralnak, és azok vezérlik a cselekedeteinket. Mivel az érzelmek akár pillanatról pillanatra változhatnak, ezért ha ezek vezérelnek minket, akkor kaotikus viselkedést eredményeznek. Egy-egy konfliktus során a negatív érzelmek hirtelen nagy intenzitása legtöbbször arra késztet, hogy azonnal kilépjünk a helyzetből. Mindegy hogy milyen következményekkel jár, csak szabadulhassunk a miket elárasztó heves indulatoktól. A kapcsolatból való kilépés egyfajta rossz konfliktuskezelési stratégia, aminek azért érezhetjük szükségét, mert úgy éljük meg, hogy nem lehet elviselni az érzelmeket, amelyek ránk törnek. Valójában az érzelmeinktől akarunk szabadulni, nem a másiktól, vagy a kapcsolattól.

A másik idealizálása vagy devalválása

Jó esetben gyerekkorunkban megtanuljuk, hogy a szeretett személy (anya) egy személyben okozhat nekünk jó és rossz érzéseket is, a szeretetünk ettől még stabil és állandó marad. Ha ezt az integrációt nem sikerült elvégezni, akkor felnőttként azt fogjuk megélni, hogy egy kapcsolatban a másik VAGY jó VAGY rossz. Ennek megfelelően egyszer felértékeljük, máskor kritizáljuk, egyszer elviselhetetlennek tartjuk nélküle az életet, másszor végleg szakítani akarunk, szeretjük vagy gyűlöljük. Ezt hívják hasításnak, amikor egy személy, dolog, esemény megítélése fekete vagy fehér, és nem elképzelhető, hogy egyszerre tartalmazza mindkét színt.

Epizodikus memória

Ha nincs rálátás a kapcsolat egészére, csak a pillanatnyi helyzetre, akkor a pillanatnyi állapot alapján írjuk le a kapcsolat egészének minőségét. Normál esetben tudjuk, hogy ha összevesztünk, attól még szeretjük egymást, és voltak vagy lesznek jó pillanataink is. Ha azonban ez a történeti rálátás hiányzik, akkor hajlamosak leszünk kiindulni az adott konfliktusból vagy negatív érzelemből. Ilyenkor ez sugározza be a kapcsolat egészét és indokolttá tesz a szakítást.

A fenti egyéni pszichés tényezők kezelése mellett egy párterápiás helyzetben leginkább az érzelmek szabályozását és a kognitív funkciókat tudjuk erősíteni. Fontos egyben látni a kapcsolat erősségeit és gyengeségeit, fontos emlékezni a jóra, amikor éppen rossz. Ha a párok megoldásra törekszenek, akkor nem bújhatnak a mögé az állítás mögé, hogy „ilyen vagyok” vagy „nem tehetek róla”, “nem tudtam nem kimondani”. Nem győzzük hangsúlyozni a párok tetteinek és szavainak egyéni felelősségét: döntés kérdése, hogy építik vagy rombolják kapcsolatukat.

(forrás: http://tarsam.blog.hu)
CSALÁDJOGI TANÁCSADÁS: