párkapcsolat

A szüleimmel vagy a párommal?

/in /by

Lojalitáskonfliktusok a párkapcsolatban

Vannak helyzetek, amikor igazán megéljük, hogy párunk/házastársunk a szövetségesünk, mellettünk áll jóban és rosszban. Támogat nehéz élethelyzetekben, munkanélküliségben, gyászban, betegségben, életközépi válságban, szüleinkkel kapcsolatos konfliktusainkban. Leginkább akkor van szükség erre az összetartásra, amikor nehézségekkel küzdünk.

A lojalitás az egyik kapcsolati elkötelezettség másik fölé helyezését jelenti.  Többféle lojalitás létezik: van gyermek és szülő között, amely alapvetően a vérségen alapul, ugyanakkor a törődés és gondoskodás, a neveltetés következménye is, amiért gyermekként hálát érzünk. A gyermeki lojalitás aszimmetrikus, az egymást követő generációk között vertikálisan működik, és természetéből adódóan nem visszavonható.

A párkapcsolatokban pedig horizontális lojalitás jön létre: itt a felek egyenrangúak, kölcsönösen vannak jogaik és kötelezettségeik, ez az elkötelezettség azonban visszavonható, ha úgy döntenek, hogy nem elég megfelelő számukra a kapcsolat.

A párunkhoz legyünk lojálisak!

Egészséges párkapcsolati működés esetén feladjuk az eredeti családhoz fűződő kizárólagos kötelékeinket és külső, egyenrangú kapcsolatban köteleződünk el, az elsődleges lojalitást a párunkkal éljük meg. Vannak azonban szülők, akik nem támogatják gyermekük önállósodási törekvéseit és maguk mellé láncolják, gyermekszerepben tartják felnőttként is. Fordítva pedig, vannak felnőttek, akik szüleikhez továbbra is gyermeki lojalitást élnek meg, előbbre helyezve őket akár házastársuknál is, legalább olyan szorosan kötődve hozzájuk. Ha valaki maximálisan elérhető szülei számára felnőttként is, és saját életét alárendeli nekik, akkor ez a szülők felé mutatott túlzott lojalitás meg tudja gátolni felnőtt, egyenrangú párkapcsolatok kiépítésében, egészséges működtetni tudásában. Ha eredeti családunkról nem tudtunk egészséges mértékben leválni, ez talajt teremt a lojalitás-konfliktusok kialakulásához.

NEM LEHET MINDENKINEK ELEGET TENNI…

Könnyebb vagy súlyosabb döntési helyzetben előfordul, hogy választanunk kell szüleink és párunk között, mert az igényeik versengenek egymással. Elutazzunk-e az Ünnepek alatt, vagy legyünk a szüleinkkel? Minden vasárnap ott a helyem a családi ebéden, vagy kiránduljak inkább a párommal? Magamhoz vegyem-e beteg apámat, vagy őrizzem meg a családunk békéjét, és hívjak mellé gondozót? A lényeg, hogy ezekben a helyzetekben tudatosan vagy tudattalanul valamelyik kapcsolat javára döntünk, ezzel együtt a másik rovására.

Vannak szülők, akik hajlamosak bűntudatkeltéssel, lelki zsarolással nehezíteni ezeket a döntéseket, így a felnőtt gyermekben bűntudat, lelkiismereti gondok, és félreértelmezett felelősségérzet alakulhat ki. Nehezítheti a helyzetet, ha valaki egyedüli gyermek, vagy a szülők magányosak, mert özvegyek vagy elváltak.

KONFLIKTUS A SZÜLEINK ÉS A PÁRUNK KÖZÖTT…

Nagy feszültséget okoz egy párkapcsolatban, amikor párunk és szüleink között konfliktus alakul ki, és mi nem tudunk egyértelműen az egyik vagy a másik oldalra állni. Ez a lojalitás-konfliktus azért robban ki, mert veszélyezteti mind a szülők, mind a párunk felé táplált lojalitásunkat és lebénulunk: kit válasszunk? Mivel a gyermeki lojalitás visszavonhatatlan, ezért nem mindig vagyunk képesek teljes mértékben párunk mellé állni a konfliktusban, hiszen akkor meg kellene tagadnunk saját szüleinket. Ekkor viszont párunk jogosan érzi azt, hogy megszűnik köztünk a véd- és dacszövetség, mert nem állunk mellé.

AZ EMPÁTIA SEGÍTHET…

Az ilyen helyzetekben sokszor keményen sérül a kapcsolat, a felek kölcsönösen azt érezhetik, hogy nem bízhatnak a másikban, vagy nem elég fontosak neki, vagy a másik elárulta őket. A lojalitás-konfliktusok megbeszélése és feloldása fontos a kapcsolat jövőjét tekintve. Amikor megpróbáljuk feloldani a nézeteltérést, próbáljunk belehelyezkedni párunk helyzetébe. Ne azt lássuk csak, hogy ellenünk van, hanem arra koncentráljunk, hogy nehéz a helyzet számára, amit talán nem a legjobban kezel, de nem rosszindulatból, hanem saját lojalitás-konfliktusa miatt.

(forrás: http://tarsam.blog.hu)
CSALÁDJOGI TANÁCSADÁS:

valóper

Mit kell tennie, ha válni készül?

/in /by

Évvége táján, főleg az ünnepek körül sokan szánják rá magukat a válásra, vagy épp a békülés utáni újra kezdésre. Van, aki már többszöri kezdés után most végleg válni készül, de nem tudja, melyek az első lépések, amikkel a válást elindíthatja. Íme a legfontosabb tudnivalók…

A válóper elindítása

A válóper a keresetlevélnek a bírósághoz történő beadásával indul. Azt, hogy a keresetlevelet melyik bírósághoz kell beadni (illetékesség) a házastársak utolsó közös lakóhelye határozza meg. A bíróságok általában ezt a szabályt követik annak ellenére, hogy az ellenérdekű fél lakóhelye is megalapozhatja az illetékességet. Manapság már egyre több a külföldi elemet tartalmazó házasság is, így ilyen esetekben elsőként azt kell megvizsgálni, hogy magyar bíróság eljárhat-e a válás ügyében (joghatóság) vagy más állam bírósága rendelkezik hatáskörrel (joghatósággal). Ha megállapítható, hogy magyar bíróság eljárhat, akkor a helyi (városi) bíróság illetékességét a felek utolsó közös magyarországi lakóhelye határozza meg.

A válóperben – főleg ha a felek mindenben megegyeztek – nincs jelentősége annak, hogy ki a felperes és ki az alperes. A felperes az, aki a keresetlevelet benyújtja a bírósághoz, tehát tulajdonképpen ő indítja el a pert.

A keresetlevélben elő kell adni, hogy

  • a felek mikor és hol kötöttek házasságot,
  • mikor, hol és milyen utónévvel születtek gyerekek, akik még élnek.

Ezeket a tényeket házassági illetve születési anyakönyvi kivonattal kell igazolni, melyek eredeti példányát mellékelni kell a keresetlevélhez.

Ezen felül nem kötelező, de célszerű előadni azt, hogy

  • a házasfelek mikor ismerkedtek meg,
  • éltek-e együtt élettársakként a házasság előtt,
  • hol kezdték meg az együttélést,
  • a felbontani kért házasság kinek hányadik házassága.
  • A keresetlevélben azt is valószínűsíteni kell, hogy a házasság teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott, és ennek okait röviden vázolni kell. Ha valamelyik fél elköltözött, annak időpontját meg kell jelölni.

Közös megegyezéssel vagy anélkül?

Amennyiben a felek ún. közös megegyezéssel válnak el, úgy a keresetlevélhez csatolni kell a megállapodást. A bíróságok azonban nem értelmezik ilyen szigorúan a jogszabályt, és arra is lehetőség van, hogy a második tárgyaláson adják be a megállapodást, vagy mondják jegyzőkönyvbe annak tartalmát a bíróság előtt.

Amennyiben már az elején látszik, hogy a házasfelek nem tudnak megegyezni, úgy a keresetlevélben elő lehet adni a házasság megromlásához vezető okokat, és annak bizonyítékait.

Amennyiben nincs közös megegyezés, úgy azt is le kell írni a keresetben, hogy milyen kérelme van, azaz a bíróság milyen kérdésekben hozzon határozatot. Így kérheti:

  • a házasság felbontását;
  • a gyermek elhelyezését;
  • a házastársát gyermektartásdíj fizetésére kötelezni;
  • a gyermekkel való kapcsolattartás szabályozását;
  • utolsó közös lakás kizárólagos használatát;
  • vagyon megosztását.

A szükséges lépések szakszerű megtervezésében és az eljáráshoz szükséges papírok elkészítésében sokat segíthet egy családjogban jártas ügyvéd támogatása és közreműködése.  Bár ezt a magyar jog nem teszi kötelezővé, de egy tapasztalt ügyvéd segítéségével sok felesleges bírósági per, hosszadalmas eljárás kivédhető és lerövidíthető.

Illetékek

A házassági bontóper illetéke 30.000.- Ft, amit a postán megvásárolható illetékbélyegen kell leróni a keresetlevél beadásával egyidejűleg. Amennyiben a vagyoni, jövedelmi viszonyai indokolják, költségmentesség is kérhető a bíróságtól, amihez szükséges nyomtatványt szintén mellékelni kell a keresetlevélhez.

 

 

JOGI TANÁCSOK VÁLÁS ÉS GYERMEKELHELYEZÉS ÜGYBEN: