Válás, gyermekelhelyezés

A gyerekközpontú válás lépései 1.

Magyarországon (ahogy Európa legtöbb részén) a gyerekvállalás és a házasság kitolódott, a párok egyre később válnak házastárssá, szülővé. Egyre népszerűbb az élettársi kapcsolat, ami a statisztikák szerint gyakrabban végződik szakítással, mint a házasság. De még így is: a magyar lakosság 29%-a elvált. Az élettársi kapcsolatban élő szülők az esetek 40%-ában olyan kamasz gyereket is nevelnek, aki csak az egyikük biológiai gyereke, a házasságon kívül született gyerekek aránya meghaladja a 46%-ot. Itthon 2013-ban 36 900 házasságkötés volt, melyből 20 000 házasságot bontott fel a bíróság. Évente 40 000 ember dönt úgy Magyarországon, hogy el szeretne válni. Minden harmadik gyerek megtapasztalja élete során a szülei válását, illetve, hogy milyen egyszülős családban élni.

NEM A GYEREK VÁLIK…

A válás soha nem a gyerek döntése és nem az ő hibája, de leginkább mégis ő szenvedi meg az egészet. Ezért nagyon fontos, mikor és hogyan mondják meg a szülők a gyereknek, hogy úgy döntöttek, elválnak. Lehetőleg mindkét szülő jelenlétében, tudatosan átgondolva kell közölni a válást, úgy, hogy azt ő megérthesse, valamint segítsük a hallottak feldolgozásában, megértésében is. De természetesen ezzel még nem merültek ki a szülők kommunikációs feladatai. Fontos, hogy a későbbiek során is megtalálják a hangot egymással, hiszen a gyerek számára akkor a legmegterhelőbb a válás, ha sok veszekedés, vita és konfliktus van a szülei között.

MIRE FIGYELJÜK ODA, HA GYEREKKEL VÁLUNK?

A válás egy folyamat, aminek a különböző részeiben más és más dolgokra kell odafigyelni. De általában fontos szülői feladat, ha gyerek is érintett a válásban:

  • Hogyan tudjuk a kommunikációs és érzelmi szándékokat áthidalni a szülők között és a gyerek felé?
  • Beazonosítani, hogy mit érezhet a gyerek és hogyan tudunk segíteni neki.
  • Hogyan mondjuk el a gyereknek, hogy elválunk?
  • Hogyan kezdjük a megállapodást? Miben kell egyezségre jutnunk?
  • Hogyan tudjuk a pénzügyeket higgadtan és a gyerek érdekében kezelni a válás alatt és után is?

(forrás: Rám is gondoljatok – A gyerekközpontú válás lépései” című könyv)

Házasság, válás

Ha kihülőfélben a házasság… a válás árnyékában

A munkában muszáj teljesíteni, a gyerek is kiköveteli a figyelmet, a párkapcsolatban sokszor már csak a rutint pörgetjük. Ezért lehetséges, hogy csak akkor vesszük észre, mennyire eltávolodtunk egymástól, amikor bőrönddel a kezében ránk csukja az ajtót a kedves. Pedig figyelmeztető jelek mindig vannak.

Vita, mosolyszünet, kanapén alvás mindenhol előfordul. De ha napjaink forgatókönyve egy végtelenített lemezzé alakult át, és csak az unalomig ismert játszmákban vergődünk, mert elfogyott az egymás iránti érdeklődés és megértés, akkor a kapcsolat már nem élteti, hanem rombolja az életünket. Geist Klára párkapcsolati terapeuta szerint a boldog együttélés titka, hogy mindhárom párkapcsolati dimenzió – életfelfogás, szex-intimitás, hétköznapi együttműködés – jól funkcionál. Ha valamelyik területen nincs kölcsönös elégedettség, akkor borítékolható, hogy a többi is megromlik, és bekövetkezik az elhidegülés, majd a válás. Mivel a változtatás kezdete a probléma felismerése, szakértőnk segítségével mindhárom dimenzióra vonatkozóan összegyűjtöttük a kapcsolat erodálására figyelmeztető jeleket.

Lennél a barátom?

A hasonló életfelfogás azt jelenti, hogy nem mindenben, de az élet legfontosabb kérdéseiben egyezik a véleményünk, vagyis ha párunk azonos nemű lenne, akkor szívesen barátunkká fogadnánk. A közös identitás azzal erősödik, hogy sok időt töltünk együtt – persze nem sülve-főve, hanem megőrizve és megengedve a másiknak is az önállóságot -, de megosztjuk egymással a gondolatainkat. Ha ez megszűnik, elkezdjük különbözően látni a világot.

„Ezért nem jó, ha korábbi szokásainktól eltérően az életünknek nincs közös metszete: csak fizikailag vagyunk egymás mellett a lakásban, hónapokig nincs örömteli közös tevékenységünk, párunk nélkülünk, mások társaságában gyűjti az élményeket” – figyelmeztet Geiszt Klára. „Az is az eltávolodásra utal, ha megszűnnek az intimitást is növelő beszélgetések: nem érdeklődünk a másik nélkülünk töltött idejéről, nem tudjuk, mi foglalkoztatja, miért rosszkedvű vagy éppen vidám, gyűlnek a másik előtt eltitkolt gondolatok.”

A szakértő szerint az is aggodalomra ad okot, ha tabutémává válik a jövő, mert feszültséget kelt köztünk terveink különbözősége, és saját álmaink megvalósulásának gátját látjuk párunk jövőképében: például egyikünk szeretne még egy gyereket és vidékre költözne, a másik megpályázna egy külföldi állást és a karrierjére akar koncentrálni.

Hideg az ágy

A kapcsolat elején ösztöneink csúcsra járatják a libidót, később azonban már tudatos figyelmet igényel a szexualitás-intimitás dimenzió. Bár Geist Klárától a legtöbb pár azért kér segítséget, mert megszűnt a szexuális életük, ez a gond általában nem jár egyedül, mögötte más problémák is rejtőznek.

„Az intimitás nem csupán szex, hozzátartozik a kedvesség, az odafordulás, a másik érzelmeinek figyelembe vétele. Ha ezek a megnyilvánulások elmaradnak, az ígéretek feledésbe merülnek, az évfordulók elfelejtődnek, akkor csak gyűlik bennünk a sértettség, mert az érezzük, már nem vagyunk fontosak egymásnak” – magyarázza a szakértő. „Lehet, hogy a szexuális aktusra még sor kerül, de figyelmeztető jel az is, ha az intimitás csak az ágyra korlátozódik, azon kívül nincs testkontaktus, csók, ölelés. Azt persze már nagyon nehéz nem észrevenni, ha megszűnik a szex. És mivel a legmélyebb érzelmeket és a legintimebb pillanatokat éppen a kölcsönös szexuális öröm gerjeszti, nagy hiányérzetet kelt, és semmi mással nem pótolható ennek a szeretetnyelvnek az eltűnése.”

Vége a zoknimosásnak!

Egy jól működő kapcsolatban természetes, hogy kölcsönösen segítjük egymást, a megromlott kapcsolatban viszont nem szívesen dolgozunk a másikért, pedig ezt sok ember még a szexualitásnál is értékesebbnek ítéli. Azt fejezi ki, „fontos vagy nekem, komolyan veszlek”.

„Ilyenkor jellemző, hogy a kommunikáció már csak a feladatok felosztására, a napi teendők logisztikájára korlátozódik, de ez is hosszú veszekedések kíséretében, melyek a bosszúságok felsorolásáról, a saját fontosság hangsúlyozásáról szólnak, és a végén nincs megoldás, csak sértett némaság” – vázolja a legjellemzőbbeket a szakértő. „Szintén jellegzetes tünet a provokáció: a korábbi kedves szokások átértékelődnek, idegesíteni kezdik a másikat, és a pár tagjai szándékosan is bosszantani kezdik egymást, mintha ezzel akarnák elérni a szakítást. Még erőteljesebb jelzés a szabotázs, azaz a másiknak nyújtott szolgáltatások visszavonása, a korábbi megállapodások felrúgása: nyíltan vagy csak csendes ellenállóként az egyik fél nem végzi el a családi munkamegosztásban rá jutó feladatokat. Hiába kérik százszor, nem javul meg a csöpögő csap, felvarratlan marad a leszakadt gomb, nem a kedvenc étel készül vasárnap, és az autó sem kerül be a szervizbe.”

Hány életciklusig tart a szerelem?

„Ha a fenti jeleket tapasztaljuk, ne várjuk, hogy a dolgok maguktól megjavulnak” – teszi hozzá Geist Klára. „A párkapcsolati krízisek kialakulásának oka ugyanis nem a személyiség megváltozása, hanem az emberi élet ciklusaiból eredő szükséglet- és igénymódosulások: például a domináns férfit kereső huszonéves lány öntudatos nővé válva már egyenrangú párkapcsolatra vágyik. Vagy a nőben még csak a szépséget vágyó fiú érett férfiként már esetleg egy erős, határozott asszonyt szeretne maga mellé. Ha ezt a társ nem veszi észre, mert keveset tudnak egymásról, kiüresedett kapcsolatukat csak a rutin tartja egyben, akkor nem tudják követni a másik fejlődését, igényeinek módosulását. Ezért jelenik meg a sóvárgás, a hiányérzet, ami olyan konfliktusokat szül, amiknek csakis az egymástól való elhidegülés lehet a következménye – azonban az is igaz, hogy bárki csak akkor tud fejlődni, ha önmagával rendben van, nem lehet egyszerűen a másikat okolni a boldogtalanságért. És egyre jellemzőbb, hogy az emberek ilyen helyzetben nem fektetnek energiát a helyzet feloldására, saját viselkedésük alakítására, hanem inkább szakítanak, és kialakul az életciklus partnerség: hét-tízévente az újabb életciklusukhoz új párt választanak” – mondja a párterapeuta.

„Pedig egy erős kapcsolat ki kell bírjon hosszabb stresszes időszakokat is: gondoljunk csak egy baba érkezésére, elhúzódó munkanélküliségre. Ezért nem érdemes gyorsan a válás mellett dönteni: ha mindketten motiváltak, él még közöttük az empátia és a tisztelet, akkor megvan az esély a kapcsolat fejlesztésére, és egy másik szintre lépve, mélyebb, intimebb kapcsolatot létrehozva, újra egymást tudják választani.”

 

(Forrás: hazipatika.com)

Válás, válóper

Kapcsolattartás a gyermekkel válás után…

Mit tehet, ha ez nem jól megy?

Milyen jogai és kötelezettségei vannak a különálló szülőknek a gyermekek alapjogainak védelmében és mit tehet ezen jogok betartatása érdekében a bíróság?

A kapcsolattartás célja

Amikor egy család felbomlik és a szülők elválnak, sajnos több esetben nem a gyermek érdekeit nézve mondják ki a végső szavakat. Legtöbbször az apa kerül ki a családból és ezáltal megszűnik számára az a lehetőség is, hogy minden nap személyes kapcsolatot ápolhasson gyermekével. A válást nem csak a szülők, de mindinkább a gyermekek is megsínylik. Az állandó – legalább heti egyszeri – kapcsolattartás pedig az egyetlen út marad az édesapához, ami egy megszokott családi légkör ilyen szintű átalakulását követően valljuk be őszintén igen csekély vigasz. Azonban a kapcsolattartás célja pontosan az, hogy a családi kapcsolat fennmaradhasson, hogy az apa, mint különélő szülő figyelemmel kísérhesse és elősegíthesse gyermeke fejlődését és nevelését.

Az alapjog sérelme

Ahogy a Ptk. kiköti, hogy a különélő szülőnek nem csak joga, kötelessége is a kapcsolatot fenntartani gyermekével, úgy kötelezi a gyermeket nevelő szülőt is arra, hogy biztosítsa a zavartalan kapcsolattartást. Ennek ellenére számos esetben sérül ez a jog, amely nem csak az apa, hanem legfőképp a gyermek alapjogának  sérelmével jár.

A házasság felbomlásával nem szűnik meg a szülők közös felelőssége a gyermek sorsáért, ennél fogva a válás nem járhat azzal a következménnyel sem, hogy a gyermek egyik szülőjét elveszítse. A szülőknek és a gyermeknek egyaránt törekednie kell arra, hogy a kapcsolatot fenntartsák, az gyermeket nevelő anyának pedig tisztában kell lennie azzal, hogy a gyermeknek érdeke, hogy mindkét szülőjét maga mellett tudhassa. Azonban számos esetben a gyermeket nevelő akadályozza a másik szülő kapcsolattartását, sértve ezáltal a gyermeki alapjogot is. Nem engedi, hogy a különélő szülő látogassa, szeretetét kinyilvánítsa, a gyermekével való meghitt viszonyt fenntartsa.

Bizonyos esetben a kapcsolattartási jog korlátozható

Vannak olyan kivételes esetek, amikor a gyermek alapjoga épp azért kerül korlátozásra, hogy a gyermeket megfelelő védelemben lehessen részesíteni. Itt lép életbe az a fontos tényező, hogy a gyermek még nem tudja érvényesíteni jogait és megvédeni önmagát, így az államnak kell megadnia számára ezt a védelmet, ami  néhány esetben jog korlátozással is együtt jár.

Amennyiben a gyermek érdekében szükséges, akkor a bíróság, illetve gyámhivatal a felróható magatartást tanúsító szülő kapcsolattartási jogát korlátozhatja, vagy akár meg is vonhatja, illetve szüneteltetheti. A teljes megvonás csak olyan súlyos esetekben lehetséges, amikor a gyermek érdekét még a korlátozott kapcsolattartás is sértené, amikor például rendszeresen bántalmazza, bűncselekményt követ el a gyermekkel szemben. Ezekben az esetekben szintén alapjog sérelemről beszélhetünk, a korlátozás azonban a gyermek védelme érdekében történik, ami a legfontosabb szempont a mérlegelésnél.

A védelem rendszere

Elsődlegesen a szülők kötelezettsége a gyermek Alaptörvényből fakadó gondoskodásához és védelméhez való jogának biztosítása. Ezen belül kötelességük az is, hogy biztosítsák mindkét szülővel való kapcsolattartását, és az ezzel összefüggő normális fejlődését, nevelését. Azonban ha az egyik szülő megszegi ezen kötelezettségét, akkor is meg kell adni a gyermeknek azt a védelmet, ami megilleti, mert amíg a felnőttek jogaik érvényesítése esetén önmagukért állnak ki, addig a gyermekek rászorulnak szüleikre, az ő segítségük hiányában pedig a gyermekvédelemmel foglalkozó intézmények közbenjárására. Ekkor az állam kötelessége egy olyan intézményrendszert létrehozni és működtetni, amely biztosítja a gyermeki jogok érvényesítését. A gyámhivatal, mint az állam „gyámkodása”, a rendőrség és a bíróság egy háromlábú biztos, stabil hátteret kell hogy biztosítson ilyen esetekben. Első sorban a gyámhivatal feladata, hogy akár a nevelésből kivéve a gyermeknek a védelmet és jogainak érvényesítését biztosítsa. Ha a szülők nem tudnak megegyezni a kapcsolattartás kérdésében, akkor a gyámhivatal dönt, kivéve ha válóper vagy gyermekelhelyezési per van folyamatban, mert ezekben az esetekben a bíróság ítélkezik.

Alapjog sérelem a hatóság által, vagyis amikor a védelem nem működik

Az Alaptörvény XXIV. cikke kinyilvánítja a tisztességes eljáráshoz való jogot:

  • (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.
  • (2) Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a hatóságok által feladatuk teljesítése során neki jogellenesen okozott kár megtérítésére.

Ha a gyámhivatal előtt eljárás indul a problémás kapcsolattartás miatt – melyet valamelyik szülő indít – akkor sajnos sok esetben lehet tapasztalni azt, hogy a leterheltségből fakadó elhúzódó eljárás, a késői döntéshozatal, a kötelező ügyintézési határidők be nem tartása az ésszerű határidő, mint alapjog sérelmével járnak.

Amikor a kapcsolattartás akadályozása miatt a különélő szülő a gyámhivatalhoz  fordul, és az ügy akár még fél évvel később sem kerül abba a stádiumba, hogy megnyugtató döntés születhessen, akkor az állam nem teljesíti be azon szerepét, amely valódi védelmet nyújthatna ilyen esetekben. Azzal, hogy a gyámhivatal késedelmesen hozza meg a szülői kapcsolattartás tekintetében releváns döntését, visszásságot idéz elő a jogbiztonság és a tisztességes eljáráshoz való jog területén is. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen eljárás a gyermek védelemhez és gondoskodáshoz való joga sérelme bekövetkezésének közvetlen veszélyét is előidézheti. Sok esetben megállapítást nyer az is, hogy a gyámhivatal a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX.10.) Korm.rendelet 33.§- ban felsorolt lehetőségekkel sem él, mint például a gyermekjóléti központ kapcsolatügyelet, illetve a gyermekjóléti szolgálat közreműködése, mediációs eljárás igénybevétele, védelembe vételi eljárás kezdeményezése.

Ilyen helyzetben azonban jó tudni azt is, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 33/A §- ban foglaltak szerint ha a hatóság a rá irányadó ügyintézési határidőt az ügyfélnek és az eljárás egyéb résztvevőjének fel nem róható okból túllépi, köteles az ügyfél által az eljárás lefolytatásáért megfizetett illetéknek vagy díjnak megfelelő összeget, ha pedig az ügyintézés időtartama meghaladja az irányadó ügyintézési határidő kétszeresét, az ügyfél által az eljárás lefolytatásáért megfizetett illetéknek vagy díjnak megfelelő összeg kétszeresét az ügyfél részére visszafizetni.

Van megoldás?

Egy válás, vagy gyermekelhelyezés esetén a szülők civakodása elkerülhetetlen, hogy hatással legyen a gyermekre is. A legtöbb esetben pont a kapcsolattartás az, amivel a gyermeket nevelő szülő visszaél annak érdekében, hogy ártson a másiknak. Több esetben nem engedi a találkozást, vagy manipulálja a gyermeket, annak érdekében, hogy kicsinyesen, de célravezetően visszavágjon a másiknak, gondolva ezzel meg van oldva minden. Pedig mennyire nem így van. A rossz kommunikáció ellenséges vizekre terelheti a feleket, ahol már külső segítség nélkül nem is fogják tudni megoldani az alap problémájukat. A gyámhivatal vagy a bíróság pedig hiába is hoz bármilyen döntést a fejük fölött, akár papírforma szerint meg is fognak felelni annak, a gyermek attól még nem fog szabadulni az állandóan ellenségeskedő szülők rossz hatása alól.

Igazi megoldás a peren kívüli megállapodásra és a mediációra, vagy más néven közvetítői eljárásra terelés lehet, amely azon kommunikációs problémák helyreállítását kísérli meg, amely a jövőben megelőzhetné a felek közötti civakodást. Ezen felül egy gyámhivatali vagy bírósági eljáráshoz képest lényegesen meggyorsítaná a folyamatokat, ami megint csak a gyermek elsődleges érdeke.

(FORRÁS: ugyvedvilag.hu)

vagyonjog,válás

Ki mit vihet vagy tarthat meg?

A válás utáni vagyonmegosztás szempontjai

Hogyan lehet jogilag okosan elosztani a már közös vagyont? Szomorú téma, de egyre több embert érint.

A statisztika szerint a házasságok 52%-a válással végződik. Valamint arra is van adat, hogy a válások 92 %-a! a vagyonmegosztáson durvul el. Érdemes megvizsgálni, hogy melyek azok a hibák, amik a hosszú, költséges és érzelmileg is megterhelő, stresszes váláshoz vezetnek.

HA LETT VOLNA HÁZASSÁGI VAGYONSZERZŐDÉS…

A legnagyobb hiba, hogy a házasságkötéskor nem beszélnek a felek a vagyonról, a vagyonmegosztásról. Mennyivel könnyebb lenne később, ha minden le lenne fektetve egy szerződésben. Még ilyen magas válási arányszámok mellett is az a véleménye a házasulandóknak, hogy nem szeretne a válásra gondolni akkor, amikor épp megfogadja, hogy örökké fog tartani. Ez a hitelét rontja a házasságnak. Pedig érdemes rá gondolni, ez manapság már józanság és előrelátás kérdése, nem a meghittségé. A szakemberek szerint is elsősorban az általános körültekintés, előrelátás fontos. A mai világban már nem elutasítandó egy házassági, vagyonjogi szerződés. Ez nagyban megkönnyíti az eljárást.

Amíg sajnos a válóperhez elér egy pár, addigra már nem a kölcsönös segítés jellemzi a feleket. Nem működnek együtt, nem a megegyezés motiválja őket. Olyankor már nagyon elég nehéz segíteni a osztozkodásban, hiszen mindenki elsősorban a saját érdekeit nézi, gyakran elvesztve a realitást. Hol van már ilyenkor a meghittség és a szerelem?
Nézzük meg, hogy a törvény szerint kit mi illet meg.

A legfontosabb jogi fogalmak és szabályok:

  1. A legfontosabb kérdések egyike, hogy mi számíthat különvagyonnak:
    – azok a vagyontárgyak, amik már egyértelműen megvoltak a házasság előtt: ez a felek különvagyona
    – az ennek az értékén szerzett vagyon (pl. egyik fél vagyonának értékesítéséből szerzett összegen vásárolt további vagyon), szintén a külön vagyon alapját képzi
    – amit a házasság során kapott tárgyak, amit egyértelműen csak az egyik fél kapott, itt elég meghatározó, hogy kitől kapták. Pl.: édesanya vásárolt fiának egy horgászfelszerelést.
    – örökölt vagyon, amit csak az egyik fél örökölt
    – személyes használati tárgyak. Pl.: férfi borotva
  2. Másik fontos fogalom a szerzeményi vagyon, amit közösen szereztek a házasság alatt.
    – Az egyik legnagyobb tévhit, hogy a párok fizetés mértéke szerint szeretnék szétosztani a szerzett vagyont. Itt fontos tudni, hogy bármennyi volt a két fél jövedelme, a közösen szerzett vagyok fele-fele arányban lesz tulajdonukhoz. Itt lehet fontos, hogy a házassági vagyonjogi szerződés megkötésekor, miben térhetünk el a törvénytől.
    – Bizonyos ingóságok meghatározott együttélés során közös vagyonná alakulhatnak.
  3. Mik azok a helyzetek, amiben a szakemberek mindenképp ajánlják a házassági vagyonjogi szerződést (köznyelvben házassági szerződést)?

A szerződés esetébe nem a különvagyon szétválasztása a lényeg, hanem a házasságban szerzett vagyon későbbi sorsa!
– Ha pl. az egyik fél magas felelősséggel járó tevékenységet végez, akkor probléma esetén a közös vagyonnal felel. A házassági szerződésben szétválasztottak szerint ezt megakadályozhatjuk.
– Halálozás esetén a hagyatéki vagyon állagának megállapításakor fel lehet használni a szerződést, hogy melyik tartozik az elhunyt fél vagyonához.
– Érdemes a kapcsolatból származó gyerekek tartásáról rendelkezni.

forrás: jogiforum.hu

Enyém, Tiéd, Miénk – és a válás után kié? 3. rész

A házassági vagyonjog alaptételei 3.

A Ptk. Családjogi Könyve (Csjk) a házassági vagyonjogi kérdések rendezésére elsődleges eszközként a házassági vagyonjogi szerződést tekinti 2014. március 15. óta hazai családjogi bírói szemlélet a szerződések megkötésének irányát támogatja a házassági vagyonközösségi rendszer helyett. Szerződés hiányában a korábbi években tapasztalható, gyakran 5-10 éves pereskedésre is lehet számítani egy vagyonmegosztási per idején, ami akadályozza azt, hogy a korábbi házastársak minden tekintetben új életet kezdhessenek.

Vagyonszerződéssel ez az időszak akár pár hónapra is csökkenhet. A nyugati társadalmakban már évtizedek óta a vagyonszerződési rendszer az elsődleges alkalmazott megoldás a házastársak esetében, amire a hazai társadalom is megérett a Ptk. jogalkotói szerint, így két vagyonjogi szerződés típus került bevezetésre a 2013. évi V. törvény (új Ptk.) hatályba lépésével, kifejezetten azzal a céllal, hogy a törvényes vagyonközösségi rendszer helyett ezeket alkalmazzák a magánszemélyek.

Közös vagyon használata, kezelése, fenntartása

Hogyan használhatom a közös vagyonunkat?

A vagyonközösséghez tartozó tárgyakat rendeltetésük szerint mindegyik házastárs használhatja, és ezeket a házastársak közösen jogosultak kezelni. Mindegyik házastárs igényelheti, hogy a másik járuljon hozzá azokhoz az intézkedésekhez, amelyek a vagyonközösséghez tartozó tárgy fenntartása vagy értékcsökkenésének elkerülése végett szükségesek. Ha ezeknek fedezésére a közös vagyon nem elegendő, a házastársak különvagyonukból kötelesek hozzájárulni, nem egyenlően, hanem különvagyonuk egymáshoz viszonyított arányában.

A házastársak a közös háztartás költségeit hasonlóképpen kötelesek viselni, mint a vagyonközösséghez tartozó tárgyak fenntartásával járó költségeket, de amennyiben a közös vagyon erre nem elegendő, úgy nem arányosan, hanem egyenlően kell ehhez hozzájárulniuk.

Az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben a vagyonközösséghez tartozó tárgyak használatára és kezelésére – ha a Ptk. bizonyos esetekben eltérően nem rendelkezik – a közös tulajdon szabályait kell alkalmazni.

 Közös vagyonnal való rendelkezés

Mi történik akkor, ha a házastársam az engedélyem nélkül kötött szerződést?

A főszabály szerint vagyonközösség fennállása alatt, továbbá a házassági életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben csak a házastársak közös egyetértésével lehet a vagyonközösséghez tartozó tárgyakat elidegeníteni vagy általában olyan vagyonjogi rendelkezést tenni, mely nem a házastársak különvagyonára vonatkozik.

Ha a szerződés megkötésében csak az egyik házastárs vesz részt, de a forgalom biztonsága érdekében vélelem szól amellett, hogy a másik házastárs hozzájárult. Ennek feltétele, hogy visszterhes szerződésről legyen szó.

Amennyiben nem a mindennapi élet szükségleteinek fedezésére körében kötött ügyletről van szó, a másik házastárs úgy mentesülhet a vagyoni felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a harmadik személy nem volt jóhiszemű: kifejezetten tudott hozzájárulásának hiányáról vagy arról tudnia kellett.

Vagyonmegosztás

Mikor lehet a házassági vagyonközösséget megszüntetni, megosztani?

A házassági vagyonközösség megszűnhet a házassági életközösség fennállása alatt, valamint a házassági életközösség megszűnésével.

A vagyonközösség megszűnik, ha
a) a házastársak házassági vagyonjogi szerződésben a vagyonközösséget a jövőre nézve kizárják;
b) a bíróság azt a házassági életközösség fennállása alatt megszünteti; vagy
c) a házassági életközösség megszűnik.

A házassági életközösség fennállása idején a bíróság szüntetheti meg a vagyonközösséget, amennyiben ezt a házastársak bármelyike, fontos okból kéri. A kérelmező házastársnak kérvényt kell benyújtania és a bíróság általi meghallgatás során bizonyítani kell egyrészt az okot, amelyre a vagyonközösség megszüntetését alapították, másrészt pedig azoknak a vagyonközösséghez, illetve a különvagyonhoz tartozó tárgyakkal kapcsolatos adatokat, melyeknek a valósága felől a bíróságnak kételye támad.

Továbbá a közös vagyon megosztását a felek rendezhetik vagyonközösséget megszüntető szerződéssel, peren kívüli egyezségkötéssel, továbbá a már említett bírósági eljárás során is.

Válás, vagyonjog

Enyém, Tiéd, Miénk – és a válás után kié? 2. rész

A házassági vagyonjog alaptételei 2.

A Ptk. Családjogi Könyve (Csjk) a házassági vagyonjogi kérdések rendezésére elsődleges eszközként a házassági vagyonjogi szerződést tekinti 2014. március 15. óta hazai családjogi bírói szemlélet a szerződések megkötésének irányát támogatja a házassági vagyonközösségi rendszer helyett. Szerződés hiányában a korábbi években tapasztalható, gyakran 5-10 éves pereskedésre is lehet számítani egy vagyonmegosztási per idején, ami akadályozza azt, hogy a korábbi házastársak minden tekintetben új életet kezdhessenek.

Vagyonszerződéssel ez az időszak akár pár hónapra is csökkenhet. A nyugati társadalmakban már évtizedek óta a vagyonszerződési rendszer az elsődleges alkalmazott megoldás a házastársak esetében, amire a hazai társadalom is megérett a Ptk. jogalkotói szerint, így két vagyonjogi szerződés típus került bevezetésre a 2013. évi V. törvény (új Ptk.) hatályba lépésével, kifejezetten azzal a céllal, hogy a törvényes vagyonközösségi rendszer helyett ezeket alkalmazzák a magánszemélyek.

Házassági vagyonközösségi rendszer

A házasságkötés után mi kerül a házastársam tulajdonába vagyonszerződés megkötése nélkül?

A házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házassági vagyonközösségi rendszer jön létre. Házassági szerződés hiányában a vagyonközösségi rendszer szerint a házastársak osztatlan közös tulajdonába kerül mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik. Közös vagyon a különvagyonnak az a haszna is, amely a házassági életközösség fennállása alatt keletkezett, levonva ebből a vagyonkezelés és fenntartás költségeit. Közös vagyon továbbá a feltalálót, újítót, a szerzőt és más szellemi alkotást létrehozó személyt a házassági életközösség fennállása alatt megillető esedékes díj.

(A gyakorlat szerint a házastársaknak a házasságkötésre tekintettel vagy később adott ajándék – beleértve az un. menyasszonytáncpénzt is – általában közös vagyonba tartozik.)

Különvagyon

A házasság megkötése után mi nem kerül a házastársam tulajdonába vagyonjogi szerződés megkötése nélkül?

A házastárs különvagyonához tartozik:

  1. a házastársi vagyonközösség létrejöttekor meglévő vagyontárgy;
  2. a házastársi vagyonközösség fennállása alatt általa örökölt vagy részére ajándékozott vagyontárgy és részére nyújtott ingyenes juttatás;
  3. a házastársat, mint a szellemi tulajdon létrehozóját megillető vagyoni jog, kivéve a vagyonközösség fennállása alatt esedékes díjat;
  4. a személyét ért sérelemért kapott juttatás;
  5. a személyes használatára szolgáló szokásos mértékű vagyontárgy;
  6. a különvagyona értékén szerzett vagyontárgy és a különvagyona helyébe lépő érték.

Az a különvagyonhoz tartozó tárgy, amely a mindennapi közös életvitelt szolgáló, valamint a szokásos mértékű berendezési és felszerelési tárgy helyébe lép, ötévi házassági együttélés után közös vagyonná válik.

Ezeket a nevesített különvagyoni köröket az ítélkezési gyakorlat tovább tágította. Így ide, a különvagyon körébe tartozik az az eset is, amikor egy szerződést az egyik házastárs az életközösség kezdete előtt köti meg, így a vagyontárgy az ő különvagyonába kerül, de a vételár bizonyos hányadát már a házassági életközösség tartama alatt fizetik ki. (Ebben az esetben előfordulhat, hogy részletekkel törlesztenek a már házas felek, így a törlesztésben részt vevő házasfél – tehát akinek nem kerül a tulajdonába a vagyontárgy megtérítési igénnyel léphet fel, tulajdoni igénnyel viszont nem.) Ugyan ez a helyzet, amikor az életközösség előtt kötött, de már részben együttesen teljesített tartási, életjáradéki, illetve öröklési szerződéssel szerez valamelyik házastárs vagyontárgyat. Tehát itt is különvagyont fogja gazdagítani az így szerzett vagyontárgy, de a teljesítés erejéig a másik házastárs megtérítési igénnyel élhet. Említettük, hogy az öröklés útján szerzett, illetve ajándékba kapott vagyontárgyak különvagyonba kerülnek, azonban az öröklési szerződés esetén, mivel ez visszterhes szerződésnek számít, nem esik a különvagyon körébe (különvagyoni jelleget a gyakorlat csak ingyenes szerzés esetére ismer el). Külön vagyonnak számít az az összeg is, amelyet a házastárs a személyiségi jogának megsértése miatt kap, mivel itt személyt ért sérelemről van szó.

Ajándék általában a házastársak közös vagyonába tartozik, azonban az alkalmi ajándékot (születésnap, névnap, házassági évforduló) különvagyonnak tekintik, annak ellenére, hogy az ajándékozás a közös vagyon terhére történt.

Ugyanígy nem tartoznak különvagyonba azok a felszerelések, tárgyak, amik a házastársak foglalkozásának gyakorlásához szükségesek továbbá a szabadidős tevékenység céljára szolgálnak. Nem képezik a különvagyon részét azok a tárgyak sem, amelyek bár a házastársak valamelyikéhez kötődnek, de megállapítható, hogy a házastársak befektetési céllal vásárolták azokat (pl. ékszer).

Előfordulhat, hogy a különvagyon keveredik a házastársi közös vagyonnal. Ennek egyik esete lehet, amikor különvagyon tárgyának értékén vásárolnak új vagyontárgyat, de úgy, hogy értékéhez a közös vagyonból hozzátesznek, hogy így értékesebb vagyontárgyat vásárolhassanak. Ezért ilyenkor a vegyülés bizonyítást igényel, és ez alapján lehet tulajdoni, illetve megtérítési igényt érvényesíteni.

Válás, vagyonmegosztás

Enyém, Tiéd, Miénk – és a válás után kié?

A házassági vagyonjog alaptételei 1.

A Ptk. Családjogi Könyve (Csjk) a házassági vagyonjogi kérdések rendezésére elsődleges eszközként a házassági vagyonjogi szerződést tekinti 2014. március 15. óta hazai családjogi bírói szemlélet a szerződések megkötésének irányát támogatja a házassági vagyonközösségi rendszer helyett. Szerződés hiányában a korábbi években tapasztalható, gyakran 5-10 éves pereskedésre is lehet számítani egy vagyonmegosztási per idején, ami akadályozza azt, hogy a korábbi házastársak minden tekintetben új életet kezdhessenek.

Vagyonszerződéssel ez az időszak akár pár hónapra is csökkenhet. A nyugati társadalmakban már évtizedek óta a vagyonszerződési rendszer az elsődleges alkalmazott megoldás a házastársak esetében, amire a hazai társadalom is megérett a Ptk. jogalkotói szerint, így két vagyonjogi szerződés típus került bevezetésre a 2013. évi V. törvény (új Ptk.) hatályba lépésével, kifejezetten azzal a céllal, hogy a törvényes vagyonközösségi rendszer helyett ezeket alkalmazzák a magánszemélyek.

Milyen házassági vagyonjogi szerződési típusok léteznek?

Miért fontos vagyonszerződést kötni?

Házassági vagyonjogi szerződésben a házasulók és a házastársak maguk határozhatják meg azt a vagyonjogi rendszert, amelyet a házastársi vagyonközösség helyett a szerződésben meghatározott időponttól életközösségük időtartama alatt a vagyoni viszonyaikra alkalmazni kell, amivel egy esetleges válás esetére a már említett hosszú pereskedést előzhetik meg. Tekintettel arra – amit szomorúan, de meg kell állítanunk -, hogy a házasságok jelentős része válással ér véget, erre az előzetesen nem kívánt eshetőségre is tanácsos felkészülni.

A felek a házassági vagyonjogi szerződésben vagyonuk meghatározott részei tekintetében különböző vagyonjogi rendszereket köthetnek ki, és eltérhetnek a törvényes vagy a választott vagyonjogi rendszerek szabályaitól is, ha az eltérést e törvény nem tiltja.

A szerződés érvényességéhez annak közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalása szükséges, amely szabály az 1959.évi IV. törvény (régi Ptk) hatályon kívül kerülése óta változatlan. A szerződés harmadik személlyel szemben akkor hatályos, ha a szerződést a házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartásába bevezették, vagy ha a házastársak bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról és annak tartalmáról tudott vagy tudnia kellett.

A házassági vagyonjogi szerződések típusai
– Közszerzeményi szerződés
– Vagyon-elkülönítési szerződés
Ezeket az alábbiakban mutatjuk be. A szerződések szabályai vegyesen is alkalmazhatók a végleges vagyonjogi szerződésben.

Közszerzeményi szerződés

Ha a házasulók vagy a házastársak a házassági vagyonjogi szerződésben közszerzeményi rendszer kikötésében állapodtak meg, a házassági életközösség fennállása alatt önálló vagyonszerzők, ennek megfelelően közöttük a vagyon-elkülönítés szabályai érvényesülnek. Az életközösség megszűnése után bármelyik házastárs követelheti a másiktól annak a vagyonszaporulatnak a megosztását, ami a vagyonukban közszerzemény.

Ez a közszerzemény pedig az a tiszta vagyoni érték, amely a házastársnak az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonában a házastársakat terhelő adósság ráeső részének és a különvagyonának a levonása után fennmarad.

Tekintettel arra, hogy ez a szabályrendszer a leírtaknál jelentősen összetettebb, ráadásul közokirati formára vagy ügyvédi ellenjegyzésre is szükség van a szerződésekhez, további részletekért javasoljuk ügyvédi konzultáció igénybevételét -> Ügyvédi Kapcsolat

Vagyon-elkülönítési szerződés

Ha a házastársak a házassági vagyonjogi szerződésben a házastársi vagyonközösséget a jövőre nézve teljesen vagy meghatározott vagyonszerzések, vagyontárgyak, terhek és tartozások tekintetében kizárták, a vagyonnak abban a részében, amelyre a kizárás vonatkozik, közöttük a vagyon-elkülönítés rendszerét kell alkalmazni. Ez a megoldás tehát a teljes vagyonra vagy annak egyes részeire is vonatkozhat.

Ha a házasulók vagy a házastársak között szerződés vagy a bíróság határozata alapján vagyon-elkülönítés jön létre, a házassági életközösség fennállása alatt a vagyonukat önállóan használják és kezelik, azzal önállóan rendelkeznek, és tartozásukért önállóan felelnek.

A házastársak a közös háztartás költségeit, a közös gyermek és az egyik házastárs hozzájárulásával a másik házastárs közös háztartásban nevelt gyermeke megélhetéséhez, felneveléséhez szükséges kiadásokat közösen viselik akkor is, ha vagyon-elkülönítésben élnek.

Tekintettel arra, hogy ez a szabályrendszer a leírtaknál jelentősen összetettebb, ráadásul közokirati formára vagy ügyvédi ellenjegyzésre is szükség van a szerződésekhez, további részletekért javasoljuk ügyvédi konzultáció igénybevételét -> Ügyvédi Kapcsolat

VÁLÓPERES ÜGYVÉD:

válás

Gyorsabb lehet a válás közös megegyezéssel

A válások többsége zökkenő mentesebben és gyorsabban lezajlik, ha azt közös megegyezéssel szüntetik meg a felek. Azonban a jó közös megegyezésnek is vannak szabályai, amikre érdemes előre felkészülni….

Amikor egyezséget kötnek, tartsák szem előtt a következő nagyon fontos szabályt: a felek tartós jogviszonyát rendező egyezség megváltoztatását az egyezség jóváhagyásától számított két éven belül a bíróságtól – az egyéb törvényes feltételek megléte esetén is – csak akkor lehet kérni, ha az a felek kiskorú gyermekének érdekét szolgálja, illetve, ha a körülmények változása folytán a megállapodás valamelyik fél érdekét súlyosan sérti.

MIKOR ÉRDEMES A KÖZÖS MEGEGYEZÉST VÁLASZTANI?

Közös megegyezéssel abban az esetben lehet elválni, ha:

  1. A) A házastársak már legalább három éve külön lakásban élnek, és igazolják, hogy a közös gyermek elhelyezését és tartását a gyermek érdekeinek megfelelően rendezték. Ebben az esetben a bíróság már az első tárgyaláson felbontja a házasságot.
  2. B) A házastársak nem élnek külön legalább 3 éve, de megegyeztek a közös gyermek elhelyezése, tartása, a szülő és gyermek közötti kapcsolattartás, a házastársi tartás, a közös lakás használata és házastársi közös vagyon megosztása kérdésében, az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését kivéve.

Ebben az esetben tehát a következőkben kell megállapodásra jutniuk:

  1. Közös kiskorú gyermek elhelyezése

Ez azt jelenti, hogy a házasfelek megállapodnak abban, hogy a gyermek(ek) melyik szülő nevelésébe és gondozásába kerüljenek. Ha a szülői felügyeleti jogról külön nem rendelkeznek, akkor a különélő szülő szülői felügyeleti joga szünetel. Azonban a különélő szülők a válás után is együttesen kötelesek dönteni a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben, így a:

  • kiskorú gyermek nevének meghatározása, illetve nevének megváltoztatása,
  • tartózkodási helyének kijelölése,
  • iskolájának, valamint életpályájának megválasztása kérdésében.
  1. A közös gyermek tartása

A házasfelek megállapodnak abban, hogy a különélő szülő mekkora összegű tartásdíjat fizet gyermeke(i) tartása fejében. A megállapodás tartalma a felekre van bízva, egy a lényeg, hogy az a gyermek(ek) érdekeit szolgálja. A gyermektartásdíj összegét meg lehet állapítani:

  • határozott összegben;
  • százalékos arányban egy alapösszeg megállapítása mellett;
  • határozott összegben és bizonyos jövedelmek százalékában.
  1. A gyermek(ek) és a különélő szülő közötti kapcsolttartás

Meg kell állapodni a kapcsolattartás módjában. A házasfelek gyakran mondják azt, hogy együtt tudnak működni, ezt nem kell szabályozni, de mégis!! Lehet, hogy egyszer megromlik a viszony és a felek nem tudnak együttműködni, így a végrehajthatóság érdekében meg kell határozni a folyamatos és az időszakos kapcsolattartás módját.

 

Folyamatos kapcsolattartás: a rendszeresen ismétlődő kapcsolattartás, ami általában minden második hétvége. Fontos tudni, hogy a – köztudatban élő tévhittel ellentétben – ezt nem iktatták törvénybe, így ez nem törvényi minimum, egyszerűen így alakult ki a joggyakorlatban. Természetesen nemcsak kéthetente hétvégenként van lehetőség a különélő szülő számára a kapcsolattartásra, hanem ennél gyakrabban is.

Időszakos kapcsolattartás: a különélő szülőt megilleti a kapcsolattartás a páros ünnepek másnapján (Karácsony, Húsvét, Pünkösd), az oktatási szünetek fele időtartamában (őszi, téli, tavaszi és nyári szünet).

A kapcsolattartás módjában való megállapodás kapcsán is az a fő elv, hogy annak tartalma a felekre van bízva, de az szolgálja a gyermek(ek) érdekeit, és legyen végrehajtható.

  1. Házastársi tartás

A házasfeleknek meg kell állapodniuk abban, hogy egymással szemben házastársi tartásra igényt tartanak-e.

A házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki arra hibáján kívül rászorul, kivéve, ha arra a házasság fennállása alatt tanúsított magatartása miatt érdemtelenné vált. Tartást csak olyan mértékben lehet követelni, hogy az ne veszélyeztesse a volt házastársnak és annak megélhetését, akinek eltartására a volt házastárs a tartást igénylővel egysorban köteles.

 

  1. Közös lakás használata

A házasfeleknek meg kell állapodniuk az utolsó közös lakóhelyül szolgáló lakás használatában, azaz abban, hogy ki lakhat a lakásban. A lakáshasználat lehet közös vagy kerülhet az egyik házastárs kizárólagos használatába. A lakáshasználat kérdésében valló megállapodás csak akkor kérdéses, amikor a lakás a házastársak közös vagy egyik házastárs kizárólagos tulajdonában van. Ha a lakáson valamelyik házastárs pl. szüleinek haszonélvezeti joga van, és a haszonélvező felszólítja a bentlakó házastársat a lakás elhagyására, a felszólításnak eleget kell tenni.

Amikor a házasság megromlott, a házasfelek nem szívesen élnek egy fedél alatt. Gyakran előfordul, hogy az egyik házastárs el akar végleg, a visszatérés szándéka nélkül költözni a lakásból. Természetesen megteheti, de ha az elköltözés önkéntes és a visszatérés szándéka nélküli, tudni kell, hogy utóbb lakáshasználati jog ellenértékére nem tarthat igényt.

 

  1. Ingó vagyon megosztása

A házasfeleknek meg kell osztaniuk a házastársi közös vagyont, de az ingatlanon fennálló tulajdonközösséget nem szükséges megszüntetni, arról később is meg lehet állapodni.

Ha a közös vagyon kizárólag ingóságokból állt, melyet a házastársak már megosztottak és a birtokbaadás is megtörtént, az egyezségnek csak azt kell tartalmaznia, hogy a házastársaknak egymással szemben a házastársi közös vagyon megosztásával kapcsolatban további követelésük nincs.

Amennyiben a házastársak még nem osztották meg természetben a közös vagyont, úgy a későbbi viták elkerülése érdekében célszerű tételesen felsorolni azt, hogy melyik ingóság kinek a tulajdonába/birtokába kerül. Ezt a célt szolgálja a vagyonleltár felállítása. Gyakran előfordul, hogy a házasfelek szóban megállapodnak abban, hogy melyik ingóság kinek a tulajdonába fog kerülni a szétköltözést követően, azonban az egyezségbe csak annyit foglalnak, hogy „a házasfelek kijelentik, hogy az ingó vagyont egymás közt természetben megosztották, a házastársi közös vagyon megosztásával kapcsolatban egymással szemben további követelésük nincs.” Azután amikor sor kerül a tényleges elköltözésre, szembesülnek azzal, hogy az egyik fél nem ad ki valamit a másiknak, vagy a szóbeli megegyezésnek megfelelően pl. nem fizeti ki a másikat. Ilyenkor próbál valamit tenni a „pórul járt” fél, de jogi lehetősége nincsen. Végrehajtást nem kérhet, mert a végrehajtható egyezségben csak annyi szerepel, hogy a vagyont természetben megosztották, így az egyezség érdemben nem végrehajtható. A vagyon megosztását bíróságtól nem kérheti, mert abban már született jogerős egyezség, ami joghatása a jogerős ítélettel egyezik meg, így ún. „ítélt dolognak” minősül, ami alapján a bíróság a keresetet idézés kibocsátása nélkül elutasítja.

A vagyon megosztása kapcsán az elsődleges elv, hogy a vagyont természetben kell megosztani, ami azt jelenti, hogy lehetőség szerint mindkét házasfél ugyanolyan értékű ingósághoz jusson. Amennyiben ez nem lehetséges, lehetőség van pénzbeli értékkülönbözet megfizetésére.

 

 

JOGI TANÁCSOK VÁLÁS ÉS GYERMEKELHELYEZÉS ÜGYBEN:

párkapcsolat

Párkapcsolati konfliktusok

Párterápia során egyik legfontosabb alapcél, hogy a nehézségekre olyan megoldást találjanak a párok, mellyel mindkét fél elégedett, azaz győztes-győztes helyzetet szeretnénk létrehozni. Ezt hívjuk problémamegoldó konfliktuskezelési stratégiának. Csakhogy a párok, akikkel találkozunk, gyakran nem ezt alkalmazzák. A rosszul megoldott konfliktusokból eredő feszültségek fennmaradnak akár hosszabb időre is, és kikezdik a kapcsolatot, ezért érdemes javítani rajtuk. Mindenkinek van egy domináns konfliktuskezelési stratégiája, de bizonyos helyzetekben többfélét is szoktuk használni.

5 fő konfliktus-megoldási stratégiát figyelhetünk meg:

Versengő/önérvényesítő stratégia

Aki ezt választja, az a konfliktust „harcnak” fogja fel, és mindenáron győztes pozícióra törekszik, a másik fél legyőzésére. A másik fél így szükségszerűen vesztessé válik, ezért szükségszerűen negatív érzelmek halmozódnak fel benne. Ez a megoldási mód nagyon rombolóan hat a párkapcsolatokra. Egy versengő „támadásaival” szemben folyamatosan mentegetőzésre, magyarázkodásra kényszerülhetünk, és abba a pozícióba kerülhetünk, hogy mindenért mi vagyunk a hibásak. A bocsánatkérés sem könnyű olyasvalakivel szemben, aki vádol és le akar győzni. A valódi cél megvalósulásáig sajnos el sem jut a pár, mert ebben a harcban a felek nem tudnak a megoldásra figyelni, hanem csak a személyes győzelemre vagy sérelemre koncentrálnak. A „kinek van igaza” csatában messzire távolodnak a megegyezéstől. A versengő magatartása mögött is feltételezhetőek mélyebb, kielégületlen érzelmi szükségletek, csakhogy kommunikációs stílusával meg is gátolja, hogy azok kielégüljenek a kapcsolatában.

 

Alkalmazkodó/önalávető stratégia

Ez is egy győztes-vesztes stratégia, ahol azonban az egyik fél a „vesztésre törekszik”. Azaz lemond saját igényeiről vagy álláspontjáról annak érdekében, hogy ne legyen konfliktus és hosszú távon fenntartsa a kapcsolatot. Ez a stratégia általában önbizalomproblémákkal kapcsolódik össze, és az alkalmazkodó fél könnyen befolyásolható, irányítható. Ki örül egy ilyen partnernek? Bizonyára nagyon kényelmes egy ideig, de két probléma is felütheti a fejét a párkapcsolatban. Az egyik, hogy hosszútávon az önalávető megoldások miatt elvész a személyiség, az identitás, így a partnernek tulajdonképpen „nincs kit szeretni”. A másik, hogy természetesen az önalávetőnek is van véleménye, elképzelése, amit nem tud, vagy nem mer képviselni. Ha az önalávető fél elkezd például pszichoterápiába járni, és egyre inkább megtalálja önmagát, asszertívvé válik, akkor igencsak rácsodálkozhat a partnere, hogy saját véleményt kezd formálni a dolgokról. Akár a kapcsolat végét is jelentheti ez a változás.

 

Elkerülő stratégia

Ilyenkor nem hajlandó valaki tudomást venni a problémáról, nem törekszik annak megoldására vagy elodázza a rendezését. Úgy érezheti, hogy nem tartozik rá, semmi köze hozzá. A konfliktusból eredő feszültségek emiatt nem kerülnek feloldása. Nem reagál, hallgat, majd odébb megy. Ez a végletekig felbosszantja a párját, de az elkerülő fél újra és újra kicsúszik a kezei közül. Az elkerülő hajlamos inkább kerülő utakat keresni feszültségei oldására: alkoholba fojtja vagy munkába menekül, vagy minél kevesebb időt tölt otthon. Az elkerülő stratégia alkalmazása mögött sokszor a származási családból hozott rossz élmények állnak. A családban lévő konfliktusok előidézhetik a konfliktustól való félelmet, illetve kiegészülhetnek rossz indulatkezelési mintákkal, és alacsony felelősségvállalási készséggel.

 

Kompromisszumkereső stratégia

Sokan hajtogatják, hogy „a párkapcsolat kompromisszumokkal jár”, és „óhatatlanul kompromisszumokat kell kötni, mert anélkül nem megy”. Kompromisszumokat hoznak a kapcsolat érdekében, de mégsem boldogok. Mert a kompromisszumkereső stratégia valójában egy vesztes-vesztes stratégia. Pozitívuma, hogy a pár végül is talál közös megoldást, mégis, egyik fél sem éri el a valódi célját, egyik fél számára sem jelent valódi „győzelmet”, senki sem elégedett igazán. Ráadásul sokszor azért születik meg egy kompromisszum, hogy végre lezáruljon a konfliktus, de az indulatok, sérelmek tovább tartanak, és emiatt akár teljesen megszűnhet az együttműködés. Sok olyan probléma lép fel egy pár életében természetesen, amikor a kompromisszum elérése is fontos lépés, mert nagy árkok húzódnak a felek eredeti kiindulópontjai között.

 

Problémamegoldó/együttműködő stratégia

Ez a leghatékonyabb és legérettebb, a győztes-győztes” stratégia. Aki ezt alkalmazza, az általában nyíltan kezdeményezi a feszültségek feloldását, hogy minél hamarabb véget vessen a kellemetlen állapotnak. Meg tudja fogalmazni őszintén saját igényeit és elvárásait, ugyanakkor figyel a másikra, nem akarja megbántani. Mindkettőjük számára elfogadható megoldásra törekszik, ami már nem kompromisszum, hanem megállapodás (konszenzus). Képes lemondani rövid távú előnyeiről a másik kedvéért, megtesz dolgokat, hogy hosszú távon mindenki jól érezze magát.

(forrás: http://tarsam.blog.hu)
CSALÁDJOGI TANÁCSADÁS:

Mekkora korkülönbséget bír el a párkapcsolat?

Jó-e vagy rossz a korkülönbség, meg lehet-e szokni vagy egyre rosszabb lesz? Ha eleinte nem érezzük, vajon később sem fogjuk? Eleve nehéz kérdés, hogy mit jelent a kor. Természetesen csupán annyit, hogy mi hány évesnek érezzük magunkat! Mégis, milyen tipikus problémákat látunk, amikor a férfi az idősebb? Természetesen olyan is van, hogy minden szuper, de arról nincs mit írni..

 „Nem tudok mit kezdeni a barátnőivel”

A barátnőjüknél tizenöt-húsz évvel idősebb, negyvenes-ötvenes pasik gyakran számolnak be arról, hogy szinte lehetetlen a baráti társaságaik összeillesztése, de az is, hogy ő elmenjen a barátnője barátaival találkozni, vagy fordítva. Mindketten unatkoznak vagy frászt kapnak a másik barátaival. A férfiak unják „a csajos témákat, vihogást, a vizsgaparát”. A fiatalabb nőket pedig gyakran frusztrálja „meglett emberek” társalgása olyan dolgokról, amikhez ők nem nagyon tudnak hozzászólni.

 

„Nem érti, hogy miben vagyok”

Másik probléma, hogy teljesen más típusú gondokkal küzdenek az életben. Az idősebb férfi a munkahelyén akar előbbre jutni, negyven-ötven körül testi problémákkal kell szembenéznie: fáj a háta, rosszul alszik, vagy nem megy úgy a szex. A fiatalbb nő ezalatt vizsgákra készül, és próbálja kitalálni, hogy mit kezdjen magával, hova pályázzon állásra, ami sok férfit fáraszt. Mások azt emelik ki, hogy nem beszélnek egy nyelvet: a fiatalabb nő más zenét szeret, más társadalmi-kulturális miliőben nőtt fel. Ha a férfi azt mondja: Police zenekar, a nő csak néz, mintha a Marsról jött volna.

 

„Más a tempó”

Amíg az idősebb férfi nem akar minden este bulizni menni, főleg, hogy másnap korán kell kelnie, barátnőjének egészen máshogy rajzolódik ki a fejében a hétköznap-hétvége viszonya: „szerdán is simán be lehet rúgni”! Ez eleinte jópofa, de hosszú távon nem tud lépést tartani vele, akinek rendes, 8 órás munkahelye van. A negyvenes, pláne ötvenes pasi ráadásul higgadtabb, megfontoltabb, párja hirtelensége, aktivitása sokszor már távoli tőle.

 

„Mást várunk az élettől”

Ha a férfi gyereket akar, akkor nem szeretné megvárni, amíg 6o lesz, de 25 éves barátnője nem biztos, hogy tíz éven belül szülni akar. Az is gyakori persze, hogy az idősebb férfi már túl van egy házasságon, gyerekei is vannak, és esze ágában sincs előről kezdeni. Ráadásul folyton gond az is, hogy például az ünnepet hogyan töltsék.

 

„Majd megérted, ha negyven leszel”

Sok férfi szeret mindig bölcsebb és okosabb lenni, „tanítgatni” azt, akivel van, de ezt nem élvezi mindenki annyira. Sokan ezt „kinevelési projektnek” vagy hasonlónak nevezik, és fárasztja őket.

Emellett persze sok pozitívum van. Az idősebb partner megfiatalodhat, átlényegülhet, új energiákat gyűjthet fiatalabb párjától. Sokan mondják, hogy „nem érzem a korom mellette” – ez a tapasztalat időnként azonban az ellenkezőjébe fordulhat: épp, hogy a kontrasztot érzik: „milyen öreg vagyok hozzá képest”.

 

(forrás: http://tarsam.blog.hu)
CSALÁDJOGI TANÁCSADÁS: