A szakítással fenyegetőzés okai

Sok kapcsolatban a konfliktusok rendre odáig fajulnak, hogy az egyik vagy másik fél bedobja a „jó, akkor szakítsunk!” mondatot. Az ilyen típusú mondatok erősen destruktív hatással vannak a kapcsolatra, mivel a másik félben bizonytalanságot és az elhagyatottság érzését ébresztik. Rendszerint a felfokozott lelki állapot és a tehetetlenség juttat el valakit idáig, de ez nem mentés fel a felelősség alól, amit vállalnunk kell a kimondott szavak miatt. Minden szó kimondása hosszan rezonál a partner lelkében, akkor is, ha azt mondjuk „szeretlek” és akkor is, ha azt hogy „szakitok”. Amikor szakítással fenyegetőzünk, akkor valamilyen okból feljogosítva érezzük magunkat, hogy romboljunk és bántsunk, és nem a megoldást keressük. Az érzelmek mindig jogosak, és érdemes komolyan vennünk őket, de ha tartós párkapcsolatot szeretnénk, meg kell tanulnunk kordában tartani azt, ahogyan kifejezzük az érzelmeinket.

Mik lehetnek a szakítással való fenyegetés mögött húzódó egyéni pszichés tényezők?

Kapcsolati ambivalencia

Aligha léteznek olyan párok, akik soha nem gondolkoztak el a szakítás lehetőségén. Bizonyos élethelyzetekben szinte óhatatlanul felmerül, és ambivalensek leszünk azzal kapcsolatban, hogy akarjuk-e tovább csinálni. Az ambivalencia elviselésének megvan a normál fejlődési iránya. Amíg ez a párkapcsolati ambivalencia nyílt, külsővé tett, addig elhangzik a „jó, akkor szakítsunk” mondat, de a kapcsolatot mégis fenntartjuk. A külső ambivalencia azonban jó esetben belsővé tett ambivalenciává válik, ahol saját ügyünkként, saját vívódásként intézzük el a kérdést, és csak akkor tesszük explicitté, ha valóban reális lehetőségként merül fel bennünk a szakítás gondolata, nem csupán az indulatunkat akarjuk kisütni vagy a másikat megbántani a téma felemlegetésével.

A veszteségtől való félelem: előremenekülés.

Van, aki annyira fél attól, hogy elhagyják, hogy kiélezetté válik azokra a jelzésekre, amelyek egy kicsit is az elutasításra utalhatnak. Megelőzni próbálja a végső elutasítást azzal, hogy a kezében tartva a kontrollt, inkább ő maga fenyeget a szakítással vagy konkrétan szakít is, hogy megelőzze a szenvedést. Csakhogy az önkéntes szakítással sem elkerülhető a fájdalom. A rendszerint hirtelen döntésből meglépett szakítás után az elviselhetetlen szeparáció miatt ő maga szeretné visszafordítani a helyzetet, hiszen pontosan azt a veszteséget idézte elő, amitől félt.

Kapcsolati játszma: kérlek tiltakozz!

Van, aki számára a rendszeres szakítás, vagy az azzal való fenyegetés a szerelem „próbatétele”. Célja, hogy a másik fél ennek ellenére is bebizonyítsa szerelmét, kitartását, hűségét, akaratát a kapcsolat folytatását illetően. Akkor szoktak csak megdöbbenni, ha a másik azt feleli: „Rendben. Szakítsunk.” és valóban kilépnek a kapcsolatból. Ha ezt a választ kapnák, nem biztos, hogy újra meg mernének próbálkozni ezzel a játékkal. Aki nem tűri a bizonytalanságot, és nem megy bele ezekbe a játszmákba, azok általában nem is vesznek részt ilyen jellegű kapcsolatokban. A játszmára hívó fél pedig olyan partnert keres, akivel megteheti, aki fél a veszteségtől, és a felmerülő szeparáció hatására még erősebben kötődni kezd.

Éretlen érzelemszabályozás: a helyzetből való kilépés.

Ha az érzelmi élet szabályozásának tanulása kevésbé sikeres, akkor előfordul, hogy a hirtelen ránk törő erős érzelmeket, indulatokat nehezen tudjuk szabályozni, kordában tartani. Ilyenkor az érzelmek eluralnak, és azok vezérlik a cselekedeteinket. Mivel az érzelmek akár pillanatról pillanatra változhatnak, ezért ha ezek vezérelnek minket, akkor kaotikus viselkedést eredményeznek. Egy-egy konfliktus során a negatív érzelmek hirtelen nagy intenzitása legtöbbször arra késztet, hogy azonnal kilépjünk a helyzetből. Mindegy hogy milyen következményekkel jár, csak szabadulhassunk a miket elárasztó heves indulatoktól. A kapcsolatból való kilépés egyfajta rossz konfliktuskezelési stratégia, aminek azért érezhetjük szükségét, mert úgy éljük meg, hogy nem lehet elviselni az érzelmeket, amelyek ránk törnek. Valójában az érzelmeinktől akarunk szabadulni, nem a másiktól, vagy a kapcsolattól.

A másik idealizálása vagy devalválása

Jó esetben gyerekkorunkban megtanuljuk, hogy a szeretett személy (anya) egy személyben okozhat nekünk jó és rossz érzéseket is, a szeretetünk ettől még stabil és állandó marad. Ha ezt az integrációt nem sikerült elvégezni, akkor felnőttként azt fogjuk megélni, hogy egy kapcsolatban a másik VAGY jó VAGY rossz. Ennek megfelelően egyszer felértékeljük, máskor kritizáljuk, egyszer elviselhetetlennek tartjuk nélküle az életet, másszor végleg szakítani akarunk, szeretjük vagy gyűlöljük. Ezt hívják hasításnak, amikor egy személy, dolog, esemény megítélése fekete vagy fehér, és nem elképzelhető, hogy egyszerre tartalmazza mindkét színt.

Epizodikus memória

Ha nincs rálátás a kapcsolat egészére, csak a pillanatnyi helyzetre, akkor a pillanatnyi állapot alapján írjuk le a kapcsolat egészének minőségét. Normál esetben tudjuk, hogy ha összevesztünk, attól még szeretjük egymást, és voltak vagy lesznek jó pillanataink is. Ha azonban ez a történeti rálátás hiányzik, akkor hajlamosak leszünk kiindulni az adott konfliktusból vagy negatív érzelemből. Ilyenkor ez sugározza be a kapcsolat egészét és indokolttá tesz a szakítást.

A fenti egyéni pszichés tényezők kezelése mellett egy párterápiás helyzetben leginkább az érzelmek szabályozását és a kognitív funkciókat tudjuk erősíteni. Fontos egyben látni a kapcsolat erősségeit és gyengeségeit, fontos emlékezni a jóra, amikor éppen rossz. Ha a párok megoldásra törekszenek, akkor nem bújhatnak a mögé az állítás mögé, hogy „ilyen vagyok” vagy „nem tehetek róla”, “nem tudtam nem kimondani”. Nem győzzük hangsúlyozni a párok tetteinek és szavainak egyéni felelősségét: döntés kérdése, hogy építik vagy rombolják kapcsolatukat.

(forrás: http://tarsam.blog.hu)
CSALÁDJOGI TANÁCSADÁS:

Avagy a lassú felszabadulás természetrajza

Sokszor hiába történt már meg a szakítás, és teltek el akár hónapok, a felek mégis újra és újra azon kapják magukat, hogy exükkel csetelnek, sms-eznek, vagy mennek éppen fel a lakására. Miért sétálunk vissza szakítás után olyan könnyen a másik a karjaiba, mintha mi sem történt volna? Hát normálisak vagyunk mi? Semmit nem tanulunk a tapasztalatinkból? – Ezekkel a kérdésekkel bombáz minket felettes énünk.

MIÉRT IS OLYAN NEHÉZ S LEVÁLÁS?

Persze sokféle válasz létezik.

• Lehet, hogy még mindig szeretjük a másikat, reménykedünk.
• Lehet, hogy nem találtunk jobbat, vagy
• vonz az a zsigeri otthonosságérzés, ami a közelében eláraszt minket.
• A megszokás is nagyúr.
• Félelem az újtól, a változástól.
• A sok-sok évnyi emlék és a gyerekek is szorosan összekötnek…

Hónapokig, évekig is elnyújthatjuk így a szakítást, ha a másik is partner ebben saját motivációi miatt. Hiába fogadjuk meg újra és újra, hogy befejezzük az önkínzó vagy jobb híjján kapcsolati formát, mégse tudunk ellenállni annak a tehetetlenségi erőnek, ami örökösen visszavisz minket az ismerősség akol melegébe.

EGYSZER CSAK VÁRATLANUL MEGTÖRTÉNIK…

Amíg egyszer csak mégis sikerül. Az emberek általában akkor lesznek képesek erre, ha – egyszerűbb esetben – megjelenik egy harmadik szereplő, vagy ha akkorává válik számukra a szenvedésnyomás, vagy az önundor, hogy a centrifugális erő erejével veti ki őket az igen is, meg nem is kapcsolati felállásból. Mi jön ez után?

A VÁKUUMBAN SZENVEDÉS IDŐSZAKA…

Ezután – a beszámolók szerint – a vákuum tapasztalata következik. Ami persze – semmi kétség – már előtte is velünk volt. Ennek az üresség érzésnek a tapasztalata azonban most más. Ilyenkor az emberek, ha ki tudják böjtölni a pár hét szenvedést, meg tudják tapasztalni az erőt is, hogy képesek voltak végre tenni valamit magukért. A szenvedés kiböjtöli az erő érzetét. Minden szakítás erősebbé tesz minket, hiszen ha mással nem is, de egyvalamivel gazdagabbak lettünk: a tapasztalattal, hogy kijöttünk belőle.

A MAGÁNY FÁZISA

A következő fázis, ideális esetben, a magányé. Az emberek fejében ilyenkor olyan gondolatok járnak, hogy soha nem lesz már senkijük, életük – romantikus tekintetben – végpontjához érkezett. Retrospektíve ez a gondolat amilyen erőteljes, olyan abszurd. Ezzel együtt azonban az emberek elkezdik megélni a szabadság érzetét is. Az addig ijesztőnek tűnő magány-érzet kezd átalakulni, és megint csak erő-tapasztalat születik az egyedüllétben: senki szemében nem méregetjük magunkat. Mi válunk az egyetlen vonatkoztatási ponttá a magunk számára.

ELÉRKEZÉS A NYITÁS FÁZISÁBA

Majd elérkezünk a nyitás fázisába, ami szintén érdekes tapasztalat. Hirtelen ráocsúdni, hogy mégis vannak férfiak, nők a világon exünkön kívül is. Itt is várják azonban még kihívások az embert, hiszen az első időkben reflexszerű zsigeri hasonlítgatás történik régi párunkhoz. Végül mégis meglepődve tapasztaljuk, hogy mást is lehet szeretni…

(forrás: http://tarsam.blog.hu)

CSALÁDJOGI TANÁCSADÁS:

Évvége táján, főleg az ünnepek körül sokan szánják rá magukat a válásra, vagy épp a békülés utáni újra kezdésre. Van, aki már többszöri kezdés után most végleg válni készül, de nem tudja, melyek az első lépések, amikkel a válást elindíthatja. Íme a legfontosabb tudnivalók…

A válóper elindítása

A válóper a keresetlevélnek a bírósághoz történő beadásával indul. Azt, hogy a keresetlevelet melyik bírósághoz kell beadni (illetékesség) a házastársak utolsó közös lakóhelye határozza meg. A bíróságok általában ezt a szabályt követik annak ellenére, hogy az ellenérdekű fél lakóhelye is megalapozhatja az illetékességet. Manapság már egyre több a külföldi elemet tartalmazó házasság is, így ilyen esetekben elsőként azt kell megvizsgálni, hogy magyar bíróság eljárhat-e a válás ügyében (joghatóság) vagy más állam bírósága rendelkezik hatáskörrel (joghatósággal). Ha megállapítható, hogy magyar bíróság eljárhat, akkor a helyi (városi) bíróság illetékességét a felek utolsó közös magyarországi lakóhelye határozza meg.

A válóperben – főleg ha a felek mindenben megegyeztek – nincs jelentősége annak, hogy ki a felperes és ki az alperes. A felperes az, aki a keresetlevelet benyújtja a bírósághoz, tehát tulajdonképpen ő indítja el a pert.

A keresetlevélben elő kell adni, hogy

• a felek mikor és hol kötöttek házasságot,
• mikor, hol és milyen utónévvel születtek gyerekek, akik még élnek.

Ezeket a tényeket házassági illetve születési anyakönyvi kivonattal kell igazolni, melyek eredeti példányát mellékelni kell a keresetlevélhez.

Ezen felül nem kötelező, de célszerű előadni azt, hogy

• a házasfelek mikor ismerkedtek meg,
• éltek-e együtt élettársakként a házasság előtt,
• hol kezdték meg az együttélést,
• a felbontani kért házasság kinek hányadik házassága.
• A keresetlevélben azt is valószínűsíteni kell, hogy a házasság teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott, és ennek okait röviden vázolni kell. Ha valamelyik fél elköltözött, annak időpontját meg kell jelölni.

Közös megegyezéssel vagy anélkül?

Amennyiben a felek ún. közös megegyezéssel válnak el, úgy a keresetlevélhez csatolni kell a megállapodást. A bíróságok azonban nem értelmezik ilyen szigorúan a jogszabályt, és arra is lehetőség van, hogy a második tárgyaláson adják be a megállapodást, vagy mondják jegyzőkönyvbe annak tartalmát a bíróság előtt.

Amennyiben már az elején látszik, hogy a házasfelek nem tudnak megegyezni, úgy a keresetlevélben elő lehet adni a házasság megromlásához vezető okokat, és annak bizonyítékait.

Amennyiben nincs közös megegyezés, úgy azt is le kell írni a keresetben, hogy milyen kérelme van, azaz a bíróság milyen kérdésekben hozzon határozatot. Így kérheti:

• a házasság felbontását;
• a gyermek elhelyezését;
• a házastársát gyermektartásdíj fizetésére kötelezni;
• a gyermekkel való kapcsolattartás szabályozását;
• utolsó közös lakás kizárólagos használatát;
• vagyon megosztását.

A szükséges lépések szakszerű megtervezésében és az eljáráshoz szükséges papírok elkészítésében sokat segíthet egy családjogban jártas ügyvéd támogatása és közreműködése.  Bár ezt a magyar jog nem teszi kötelezővé, de egy tapasztalt ügyvéd segítéségével sok felesleges bírósági per, hosszadalmas eljárás kivédhető és lerövidíthető.

Illetékek

A házassági bontóper illetéke 30.000.- Ft, amit a postán megvásárolható illetékbélyegen kell leróni a keresetlevél beadásával egyidejűleg. Amennyiben a vagyoni, jövedelmi viszonyai indokolják, költségmentesség is kérhető a bíróságtól, amihez szükséges nyomtatványt szintén mellékelni kell a keresetlevélhez.

JOGI TANÁCSOK VÁLÁS ÉS GYERMEKELHELYEZÉS ÜGYBEN:

A végrendelet az örökhagyó olyan nyilatkozata, amiben kijelenti, hogy a tulajdonában lévő ingó és ingatlan vagyonát kire fogja hagyni, ha meghal. Ha végrendelkezik valaki, ha nem, a vagyonát valaki megörökli. Még abban az esetben sem biztos, hogy mindent az fog kapni, akiről rendelkezett az okiratban, mert a jogszabályok keresztülhúzhatják a számítást.

SZÓBAN VAGY ÍRÁSBAN?

A végrendelet lehet írásbeli vagy szóbeli.

A szóbeli végrendeletnek szigorú szabályai vannak, mert a törvény olyan rendkívüli élethelyzetet kíván meg a megtételéhez, amikor a végrendelkező gátolva van abban, hogy írásban végrendelkezzen és feltehetően már nem is lesz rá képes. Ilyen pl. az, ha valakit baleset ér és már csak arra képes, hogy elmondja mit kire hagy, ha meghal. A szóbeli végrendelet akkor lesz érvényes, ha van két tanúja az elhangzottaknak. Ha viszont ez az élethelyzet elmúlik anélkül, hogy az illető meghalna, írásba kell foglalni harminc napon belül az elhangzottakat, egyébként hatálytalanná válik mindaz, ami a szóbeli végrendeletben volt.

Az írásbeli végrendelkezésnek is megvannak a maga szabályai. A végrendeletet vagy maga írja és aláírja. Ekkor nem követeli mega a polgári törvénykönyv a tanukat. Ha viszont nem maga írja, akkor alá kell írnia és két tanúnak is alá kell írnia azt. A közjegyző előtt tett végrendeletet közvégrendeletnek nevezi a törvény.

VISSZAVONHATÓ ÉS MEGSEMMISÍTHETŐ…

A végrendeletet vissza is lehet vonni, ugyanúgy, mint ahogy azt megtették anno. Akként is visszavonható, ha újabb végrendeletet tesz, így a korábbi ettől fogva visszavont lesz, viszont a nem ellentmondó részei a korábbinak hatályban maradnak. A legegyszerűbben úgy lehet hatálytalanítani a végrendeletet, hogy a végrendelkező azt összetépi, megsemmisíti. A végrendeletet módosítani is lehet ilyen alapon. A közjegyző előtt tett végrendeletet is, de nem kell feltétlenül azt is közjegyző előtt tenni, mert tehetünk magánvégrendeletet is, így csak az marad hatályban, ami az utóbb tett végrendeletben van, és úgymond „felülírja” a közvégrendeletben lévőket. Amely rész a végrendeletben nem módosult, az továbbra is hatályos marad.

MI LEHET A VÉGRENDELETBEN?

A végrendeletben szinte bármiről lehet rendelkezni. Örököst lehet nevezni, de ki is lehet zárni valakit. Az örökségből való kizárásnak vannak szabályai, mert különösebb indok és nyomós ok nélkül nem lehet azt, aki egyébként kötelesrészre jogosult.

A kötelesrészt öt évig lehet érvényesíteni az örökhagyó halálától számítva, ha egyébként az örökhagyó a kötelesrészre jogosultra nem hagyott semmit, vagy nem annyit mint amennyi járna.

Visszatérve a kitagadásra, akkor jogszerű a kitagadás egy végrendeletben, ha a kitagadott erkölcstelen életet él, alkoholista, vagy drogfüggő, vagy nem törődött az örökhagyóval, pedig annak szüksége lett volna az ápolására. A kitagadott kiesik az öröklésből, de helyébe lép a leszármazottja. Abban az esetben viszont, ha nem végrendelet született, hanem öröklési szerződés, akkor már a kötelesrészre jogosult sem fog kapni semmit.

Végrendeletben még meg nem született részére is lehet rendelkezni. Ennek két feltétele van, egyrészt a végrendelet megírásakor már megfogant, valamint akkor kaphatja meg a végrendeletben foglalt vagyont, ha élve születik.

Ha a végrendelet alapján ketten, vagy többen együtt örökölnek egy házat, de egyik sem fogja tudni kifizetni a többi örököst, de nyilván mindenki meg szeretné kapni az örökségét, akkor a bíróságtól kell kérni a közös vagyon bíróság általi megszüntetését.

JOGI TANÁCSOK ÖRÖKÖSÖDÉSI ÉS HAGYATÉKI ÜGYEKBEN:

A 2014. március 15-én hatályba lépett új PTK módosításokat vezetett be az öröklés rendjében. A változások érintik a törvényes öröklés sorrendjét, az özvegyi jogot, a köteles rész szabályait, valamint a végintézkedéssel kapcsolatosan is történtek módosítások.

A változtatások során a jogalkotók figyelembe vették az utóbbi évtizedekben átalakult gazdasági rendszert, a társadalmi változásokat, valamint a magántulajdon összetételének, szerkezetének, jellegzetességének megváltozását.

Már nem csak haszonélvezetet kap az elhunyt házastársa: örököl is

A törvényes öröklésben az egyik legnagyobb változás, hogy az új PTK alapján az elhunyt házastársa is örököl. A korábbi szabályozás szerint egyenes ágon az elhunyt gyermeke(i) örökölt(ek), az özvegyet pedig haszonélvezet illette meg az öröklött vagyonra. Amennyiben nem volt az elhunytnak leszármazója, gyermeke, abban az esetben a házastárs, vagy bejegyzett élettárs örökölt. Az új PTK értelmében az özvegy az elhunyttal közösen lakott lakásra és annak berendezési tárgyaira haláláig tartó haszonélvezetet örököl, ami nem megváltható, továbbá a többi hagyatékból egy gyermekrészt örököl. Ami a változást jelenti, az az, hogy a haszonélvezet a közös lakáson nem csupán későbbi megházasodásáig illeti meg az özvegyet, ahogy ez korábban volt, hanem élete végéig. Ezzel biztosították a törvényalkotók, hogy a megszokott életkörülmények között, és a megszokott környezetében folytathassa életét az özvegy. Ugyanakkor a többi hagyatékra nem haszonélvezetet kap az özvegy, hanem egy gyermekrésznyi vagyont. Így feloldva azt a helyzetet, hogy az örökösök korábban sokszor csak hosszú idő elteltével juthattak örökségükhöz a haszonélvezet miatt. Itt azonban adódhat az a konfliktus, hogy amennyiben az özvegy új házasságot köt, és házasságából gyermekei születnek, akkor a haszonélvezetből következően ebben a lakásban élhetnek, míg a lakás tulajdonosai (vagy rész tulajdonosai) a korábbi házasságból született gyermekek nem.

Ha nincs egyenes ági leszármazó

Szintén változás az öröklés rendjében, hogy amennyiben nincsen leszármazó, vagy az nem örökölhet, a házastárs teljes egészében megörökli a lakóhelyül szolgált lakást, annak berendezéseivel (ez korábban is így volt), azonban a többi hagyatéknak csak a felét örökli meg, a másik felét ugyanakkor az elhunyt szülei öröklik egyenlő arányban. Ez a szabályozás feltételezi, hogy a szülők gyakran hozzájárulnak gyermekük gyarapodásához, valamint jó eséllyel öreg kori eltartójukat, támogatójukat veszítik el gyermekük elhalálozásakor. A szülő után azonban nem következik a szülő leszármazottja a sorban (amennyiben valamelyik szülő már nem él, vagy kiseik az öröklésből), hanem gyermek és szülő hiányában a házastárs teljes egészében örököl.

Bár a PTK kifejezetten csak házastársról ír az özvegyi jogról szóló részben, a 2009. XXIX. törvény értelmében az özvegyi jog a bejegyzett élettársakat is megilleti.

Kiket illet meg a köteles rész?

A köteles rész öröklésében is változtattak a jogalkotók. Köteles rész illeti meg a leszármazót, házastársat, szülőt, a törvény által szabályozott sorrendben, azonban kitágította a kitagadás lehetséges okait a jogszabály. Továbbá írásba foglalta az eddigi bírói gyakorlatot, miszerint 5 év a köteles rész elévülési ideje. A köteles rész mértékét pedig harmad részre csökkentette az új PTK. Az örökségként járó rész harmada illeti meg köteles részként a fent felsorolt örökösöket.

Kényszerű vagyonközösség jöhet létre

A fentiekből kiderül, hogy a jogalkotók igyekeztek figyelembe venni az utóbbi évtizedekben kialakult társadalmi jellegzetességeket, családi, életközösségi, vagyoni helyzeteket, jellemzőket. Azonban konfliktusra akad ok bőven, hiszen a túlélő házastárs és a vele egy sorban öröklők között egy kényszerű vagyonközösség jöhet létre a törvény értelmében. A szabályozásból érzékelhetjük, hogy támogatja a végrendelkezést, ahol tudatosan dönthet az örökhagyó a vagyonáról. Azonban ha ez nem történt meg, akkor is célszerű az örökösödés békés úton történő rendezése a békés egymás mellett élés érdekében.

JOGI TANÁCSOK ÖRÖKÖSÖDÉSI ÜGYEKBEN: