A szülői elidegenítés – és amit tehet ellene…

Bárki, aki a saját bőrén megtapasztalta vagy szemtanúja volt annak, ahogyan egy gyermek nyíltan visszautasítja azt a szülőjét, akivel korábban kölcsönösen szerették egymást, aki gondoskodott róla, meg fogja érteni mennyire romboló hatása van a szülői elidegenítési szindrómának (PAS). Talán még a gyermekünk visszautasításnál is fájdalmasabb azt látni, ahogyan az elidegenítéssel párhuzamosan elhatalmasodik a gyermekben a zavarodottság, mivel azt a szülőjét „kell“ visszautasítania, akit korábban szerethetett és akihez születése óta kötődött.

A szülői elidegenítés romboló hatásai sokrétűek és az érintett gyermek számára túlmutatnak az ő addigi rövidke és tapasztalatlan életén. A PAS-os magatartás egyik következménye, hogy az elidegenítő szülő – tudtán kívül – elárulja és áldozattá teszi a gyermekét, aki feltétel nélkül szereti és követi őt. Mikorra a szülői elidegenítés kiteljesedik, az érintett gyermekek rádöbbennek arra, hogy a saját akaratuk nem számít senkinek. Ez az érzés kimondatlanul és ösztönösen épül beléjük, azáltal, hogy az a személy, aki gondoskodik róluk (elidegenítő szülő) ugyanaz a személy, aki megfosztotta őket attól a szeretettől és örökségtől, amit a másik szülőtől kaphattak volna. Ennek az érzésnek a másik vetülete, amikor az elidegenített gyermek rájön, hogy az a szeretet és engedelmesség, amit a nevelő szülő iránt tanúsított, az a másik szülő visszautasításának és becsmérlésének a függvénye.

A SZÜLŐI ELIDEGENÍTÉS A GYERMEKBÁNTALMAZÁS EGYIK FORMÁJA

Fontos megérteni, hogy a szülői elidegenítés a gyermekbántalmazás egyik formája. Noha legtöbb esetben a szülői elidegenítés nem jár fizikai bántalmazással, az érzelmi bántalmazás egyértelműen jelen van és az a jellemző. Az elidegenítő szülő általában nagyon ügyes abban, hogy szándékait úgy adja elő, hogy azok a gondoskodás és a szeretet jeleként jelenjenek meg, ezért a szülői elidegenítés úgy is jellemezhető, mint egyfajta „visszaélés a kötődéssel“. Ez alatt azt értjük, hogy az elidegenítő szülő úgy gondoskodik a gyermekről, hogy egyrészt fenntartja saját maga és gyermeke között a kapcsolatot, másrészt viszont rombolja a gyermek és a másik szülő közöttit. 

Stratégia a szülői elidegenítési ellen

Szülői elidegenítési szindrómával küzdeni meglehetősen nagy kihívást jelent mind a szülők, mind az ügyvédek, mind a bíróság számára. A hatékony stratégia kialakítása alapvető fontosságú, de semmi esetre sem egyszerű feladat. A nehézségek egyik oka, hogy nincs egyetlen olyan módszer sem, ami minden esetben működne. Sőt, annak érdekében, hogy még nagyobb sikerrel vegyük fel a harcot szülői elidegenítéssel szemben, nemcsak a családtagok között kialakult viszonyok egyedi jellemzőit kell
figyelembe venni, hanem azt is, hogy milyen a bíróságok hozzáállása a problémához. Mivel a szülői elidegenítési szindróma meglehetősen új elmélet és emiatt sokan ellentmondásokkal telinek tartják, igen fontos figyelembe venni a bíróság hozzáállását a PAS-hoz. Például, nem érdemes előhozakodni a „szülői elidegenítés szindróma“ kifejezéssel, ha a bíró negatív előítéletet táplál iránta. Ez esetben hasznosabb a kifejezést félretenni és egyszerűen az elidegenítő viselkedésre koncentrálni.

MAGÁTÓL SOHA NEM JAVUL…

Annak érdekében, hogy sikeresen megtaláljuk a hatékony ellenszert a szülői elidegenítés szindróma (PAS) ellen, a rákbetegség elleni küzdelemhez hasonló hozzáállás szükséges. Azaz a leghatékonyabb stratégiát a megfelelően célzott, agresszív és pontosan időzített kezelések jelentik. Ki kell jelentenünk, ha egyszerűen arra várunk, hogy a szülői elidegenítés hatásai idővel maguktól is enyhülnek, tévedünk és számolni kell a gyermeket, szülőt egyaránt érintő káros következményekkel. Sajnos azt is látjuk, hogy nem létezik általános kezelési módszer, amellyel a szülői elidegenítés hatásait gyógyítani lehet.

Vannak általános jellemzői, amelyek többnyire hatástalannak bizonyulnak, illetve vannak, amik segítségünkre lehetnek. Kezdjük azzal, amelyek többnyire nem működnek.

Ami NEM működik szülői elidegenítés esetén

Ahogy korábban jeleztük:

1. A várakozás: Nincs értelme arra várni, hogy a dolgok maguktól jobbra fordulnak, az elidegenítő szülő túljut sértettségén és együttműködő lesz, vagy a gyermek magától átlátja mindazt, ami a szülei között történik.
2. Tárgyalás: az elidegenítő szülő nem tárgyal, mert nem fog semmit figyelembe venni, ami eltérítheti céljaitól.
3. Mediáció: csak akkor működhet, ha mindkét résztvevő felet a jó szándék vezérli és a bizalom abban, hogy képesek kölcsönösen elfogadható kompromisszumot kötni. Az elidegenítő szülő ugyanis csak annyira akar kompromisszumot kötni, mint amennyire tárgyalni akar.
4. Észérvekkel meggyőzni az elidegenítő szülőt: rengeteg elidegenítést elszenvedő szülő temérdek időt és energiát pazarol arra, hogy az elidegenítő szülőt meggyőzze, hogy amit csinál az káros és tisztességtelen a gyermekkel és saját magával szemben. Ez lényegében időpocsékolás és legtöbb esetben csak mélyíti a szakadékot a két szülő között, mivel további konfliktusok generálására ad okot.
5. Megkísérelni az elidegenítő szülőnek megfelelni: ez soha ne történjen meg, hiszen az elidegenítő szülő célja, hogy tönkretegye a másik szülőt. 

Ami MŰKÖDHET szülői elidegenítés esetén

1. Tartsunk fenn szigorú érzelmi és fizikai határokat az elidegenítővel szemben: ez segít megvédeni magunkat az elidegenítő káros befolyásától.
2. Fókuszáljunk arra, hogy a saját viselkedésünket változtassuk meg és ne az elidegenítő szülőét: mikor az elidegenítést elszenvedő szülő olyan apró változásokat tesz, mint pl. nem fogadja az elidegenítő szülő hívását, akkor nem tesz mást, mint megvédi magát az elidegenítő szülő káros hatásaitól.
3. Ne érezzünk megfélemlítettséget: az elidegenítő szülő a fenyegetésből, megfélemlítésből veszi az erejét.
4. Maradjunk továbbra is szerető szülők: ne érezzük magunkat nyomás alatt, ha figyelmeztetni kell a gyermeket illetlen viselkedése miatt. Legyünk következetesek és határozottak abban, hogy mit várunk el a gyermektől.
5. Koncentráljunk a saját viselkedésünkre és ne az elidegenítő szülőére. Az, ha változtatunk azon, hogyan reagálunk vagy válaszolunk az elidegenítőnek, a viselkedésére is azonnali és közvetlen hatással leszünk. Például, ha korlátozzuk a kapcsolatot, vagy figyelmen kívül hagyjuk a kritikáit és a fenyegetéseit, akkor egyúttal korlátozzuk a hatalmát is.

A szülői elidegenítési szindrómával való küzdelem rengeteg kihívást tartalmaz, és semmi nem garantálja, hogy az erőfeszítéseink sikeresek lesznek. Mindazonáltal teljesen kivonulni gyermek életéből egyrészről az elidegenítő szülő szándékainak sikerét jelenti, másrészről megfosztjuk gyermekünket attól a szeretettől, amit megérdemel (még akkor is, ha nincs abban a helyzetben, hogy megkapja azt).

Szerző: Dr. Reena Sommer

Forrás: http://www.drreenasommer.com/PAS_effects.html

A leírást fordította: Szarka Levente

 

CSALÁDJOGI ÜGYVÉD:

dr. Döcsakovszky Béla
ügyvéd
Telefon: +36-30-268 38 53
dr.docsakovszky@gmail.com
Online bejelentkezés