Gyorsabb lehet a válás közös megegyezéssel

A válások többsége zökkenő mentesebben és gyorsabban lezajlik, ha azt közös megegyezéssel szüntetik meg a felek. Azonban a jó közös megegyezésnek is vannak szabályai, amikre érdemes előre felkészülni….

Amikor egyezséget kötnek, tartsák szem előtt a következő nagyon fontos szabályt: a felek tartós jogviszonyát rendező egyezség megváltoztatását az egyezség jóváhagyásától számított két éven belül a bíróságtól – az egyéb törvényes feltételek megléte esetén is – csak akkor lehet kérni, ha az a felek kiskorú gyermekének érdekét szolgálja, illetve, ha a körülmények változása folytán a megállapodás valamelyik fél érdekét súlyosan sérti.

MIKOR ÉRDEMES A KÖZÖS MEGEGYEZÉST VÁLASZTANI?

Közös megegyezéssel abban az esetben lehet elválni, ha:

1. A) A házastársak már legalább három éve külön lakásban élnek, és igazolják, hogy a közös gyermek elhelyezését és tartását a gyermek érdekeinek megfelelően rendezték. Ebben az esetben a bíróság már az első tárgyaláson felbontja a házasságot.
2. B) A házastársak nem élnek külön legalább 3 éve, de megegyeztek a közös gyermek elhelyezése, tartása, a szülő és gyermek közötti kapcsolattartás, a házastársi tartás, a közös lakás használata és házastársi közös vagyon megosztása kérdésében, az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését kivéve.

Ebben az esetben tehát a következőkben kell megállapodásra jutniuk:

1. Közös kiskorú gyermek elhelyezése

Ez azt jelenti, hogy a házasfelek megállapodnak abban, hogy a gyermek(ek) melyik szülő nevelésébe és gondozásába kerüljenek. Ha a szülői felügyeleti jogról külön nem rendelkeznek, akkor a különélő szülő szülői felügyeleti joga szünetel. Azonban a különélő szülők a válás után is együttesen kötelesek dönteni a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben, így a:

• kiskorú gyermek nevének meghatározása, illetve nevének megváltoztatása,
• tartózkodási helyének kijelölése,
• iskolájának, valamint életpályájának megválasztása kérdésében.

2. A közös gyermek tartása

A házasfelek megállapodnak abban, hogy a különélő szülő mekkora összegű tartásdíjat fizet gyermeke(i) tartása fejében. A megállapodás tartalma a felekre van bízva, egy a lényeg, hogy az a gyermek(ek) érdekeit szolgálja. A gyermektartásdíj összegét meg lehet állapítani:

• határozott összegben;
• százalékos arányban egy alapösszeg megállapítása mellett;
• határozott összegben és bizonyos jövedelmek százalékában.

3. A gyermek(ek) és a különélő szülő közötti kapcsolttartás

Meg kell állapodni a kapcsolattartás módjában. A házasfelek gyakran mondják azt, hogy együtt tudnak működni, ezt nem kell szabályozni, de mégis!! Lehet, hogy egyszer megromlik a viszony és a felek nem tudnak együttműködni, így a végrehajthatóság érdekében meg kell határozni a folyamatos és az időszakos kapcsolattartás módját.

 

Folyamatos kapcsolattartás: a rendszeresen ismétlődő kapcsolattartás, ami általában minden második hétvége. Fontos tudni, hogy a – köztudatban élő tévhittel ellentétben – ezt nem iktatták törvénybe, így ez nem törvényi minimum, egyszerűen így alakult ki a joggyakorlatban. Természetesen nemcsak kéthetente hétvégenként van lehetőség a különélő szülő számára a kapcsolattartásra, hanem ennél gyakrabban is.

Időszakos kapcsolattartás: a különélő szülőt megilleti a kapcsolattartás a páros ünnepek másnapján (Karácsony, Húsvét, Pünkösd), az oktatási szünetek fele időtartamában (őszi, téli, tavaszi és nyári szünet).

A kapcsolattartás módjában való megállapodás kapcsán is az a fő elv, hogy annak tartalma a felekre van bízva, de az szolgálja a gyermek(ek) érdekeit, és legyen végrehajtható.

4. Házastársi tartás

A házasfeleknek meg kell állapodniuk abban, hogy egymással szemben házastársi tartásra igényt tartanak-e.

A házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki arra hibáján kívül rászorul, kivéve, ha arra a házasság fennállása alatt tanúsított magatartása miatt érdemtelenné vált. Tartást csak olyan mértékben lehet követelni, hogy az ne veszélyeztesse a volt házastársnak és annak megélhetését, akinek eltartására a volt házastárs a tartást igénylővel egysorban köteles.

 

5. Közös lakás használata

A házasfeleknek meg kell állapodniuk az utolsó közös lakóhelyül szolgáló lakás használatában, azaz abban, hogy ki lakhat a lakásban. A lakáshasználat lehet közös vagy kerülhet az egyik házastárs kizárólagos használatába. A lakáshasználat kérdésében valló megállapodás csak akkor kérdéses, amikor a lakás a házastársak közös vagy egyik házastárs kizárólagos tulajdonában van. Ha a lakáson valamelyik házastárs pl. szüleinek haszonélvezeti joga van, és a haszonélvező felszólítja a bentlakó házastársat a lakás elhagyására, a felszólításnak eleget kell tenni.

Amikor a házasság megromlott, a házasfelek nem szívesen élnek egy fedél alatt. Gyakran előfordul, hogy az egyik házastárs el akar végleg, a visszatérés szándéka nélkül költözni a lakásból. Természetesen megteheti, de ha az elköltözés önkéntes és a visszatérés szándéka nélküli, tudni kell, hogy utóbb lakáshasználati jog ellenértékére nem tarthat igényt.

 

6. Ingó vagyon megosztása

A házasfeleknek meg kell osztaniuk a házastársi közös vagyont, de az ingatlanon fennálló tulajdonközösséget nem szükséges megszüntetni, arról később is meg lehet állapodni.

Ha a közös vagyon kizárólag ingóságokból állt, melyet a házastársak már megosztottak és a birtokbaadás is megtörtént, az egyezségnek csak azt kell tartalmaznia, hogy a házastársaknak egymással szemben a házastársi közös vagyon megosztásával kapcsolatban további követelésük nincs.

Amennyiben a házastársak még nem osztották meg természetben a közös vagyont, úgy a későbbi viták elkerülése érdekében célszerű tételesen felsorolni azt, hogy melyik ingóság kinek a tulajdonába/birtokába kerül. Ezt a célt szolgálja a vagyonleltár felállítása. Gyakran előfordul, hogy a házasfelek szóban megállapodnak abban, hogy melyik ingóság kinek a tulajdonába fog kerülni a szétköltözést követően, azonban az egyezségbe csak annyit foglalnak, hogy „a házasfelek kijelentik, hogy az ingó vagyont egymás közt természetben megosztották, a házastársi közös vagyon megosztásával kapcsolatban egymással szemben további követelésük nincs.” Azután amikor sor kerül a tényleges elköltözésre, szembesülnek azzal, hogy az egyik fél nem ad ki valamit a másiknak, vagy a szóbeli megegyezésnek megfelelően pl. nem fizeti ki a másikat. Ilyenkor próbál valamit tenni a „pórul járt” fél, de jogi lehetősége nincsen. Végrehajtást nem kérhet, mert a végrehajtható egyezségben csak annyi szerepel, hogy a vagyont természetben megosztották, így az egyezség érdemben nem végrehajtható. A vagyon megosztását bíróságtól nem kérheti, mert abban már született jogerős egyezség, ami joghatása a jogerős ítélettel egyezik meg, így ún. „ítélt dolognak” minősül, ami alapján a bíróság a keresetet idézés kibocsátása nélkül elutasítja.

A vagyon megosztása kapcsán az elsődleges elv, hogy a vagyont természetben kell megosztani, ami azt jelenti, hogy lehetőség szerint mindkét házasfél ugyanolyan értékű ingósághoz jusson. Amennyiben ez nem lehetséges, lehetőség van pénzbeli értékkülönbözet megfizetésére.

 

 

JOGI TANÁCSOK VÁLÁS ÉS GYERMEKELHELYEZÉS ÜGYBEN:

dr. Döcsakovszky Béla
ügyvéd
Telefon: +36-30-268 38 53
dr.docsakovszky@gmail.com
Online bejelentkezés