Mit tehet, ha ez nem jól megy?

Milyen jogai és kötelezettségei vannak a különálló szülőknek a gyermekek alapjogainak védelmében és mit tehet ezen jogok betartatása érdekében a bíróság?

A kapcsolattartás célja

Amikor egy család felbomlik és a szülők elválnak, sajnos több esetben nem a gyermek érdekeit nézve mondják ki a végső szavakat. Legtöbbször az apa kerül ki a családból és ezáltal megszűnik számára az a lehetőség is, hogy minden nap személyes kapcsolatot ápolhasson gyermekével. A válást nem csak a szülők, de mindinkább a gyermekek is megsínylik. Az állandó – legalább heti egyszeri – kapcsolattartás pedig az egyetlen út marad az édesapához, ami egy megszokott családi légkör ilyen szintű átalakulását követően valljuk be őszintén igen csekély vigasz. Azonban a kapcsolattartás célja pontosan az, hogy a családi kapcsolat fennmaradhasson, hogy az apa, mint különélő szülő figyelemmel kísérhesse és elősegíthesse gyermeke fejlődését és nevelését.

Az alapjog sérelme

Ahogy a Ptk. kiköti, hogy a különélő szülőnek nem csak joga, kötelessége is a kapcsolatot fenntartani gyermekével, úgy kötelezi a gyermeket nevelő szülőt is arra, hogy biztosítsa a zavartalan kapcsolattartást. Ennek ellenére számos esetben sérül ez a jog, amely nem csak az apa, hanem legfőképp a gyermek alapjogának  sérelmével jár.

A házasság felbomlásával nem szűnik meg a szülők közös felelőssége a gyermek sorsáért, ennél fogva a válás nem járhat azzal a következménnyel sem, hogy a gyermek egyik szülőjét elveszítse. A szülőknek és a gyermeknek egyaránt törekednie kell arra, hogy a kapcsolatot fenntartsák, az gyermeket nevelő anyának pedig tisztában kell lennie azzal, hogy a gyermeknek érdeke, hogy mindkét szülőjét maga mellett tudhassa. Azonban számos esetben a gyermeket nevelő akadályozza a másik szülő kapcsolattartását, sértve ezáltal a gyermeki alapjogot is. Nem engedi, hogy a különélő szülő látogassa, szeretetét kinyilvánítsa, a gyermekével való meghitt viszonyt fenntartsa.

Bizonyos esetben a kapcsolattartási jog korlátozható

Vannak olyan kivételes esetek, amikor a gyermek alapjoga épp azért kerül korlátozásra, hogy a gyermeket megfelelő védelemben lehessen részesíteni. Itt lép életbe az a fontos tényező, hogy a gyermek még nem tudja érvényesíteni jogait és megvédeni önmagát, így az államnak kell megadnia számára ezt a védelmet, ami  néhány esetben jog korlátozással is együtt jár.

Amennyiben a gyermek érdekében szükséges, akkor a bíróság, illetve gyámhivatal a felróható magatartást tanúsító szülő kapcsolattartási jogát korlátozhatja, vagy akár meg is vonhatja, illetve szüneteltetheti. A teljes megvonás csak olyan súlyos esetekben lehetséges, amikor a gyermek érdekét még a korlátozott kapcsolattartás is sértené, amikor például rendszeresen bántalmazza, bűncselekményt követ el a gyermekkel szemben. Ezekben az esetekben szintén alapjog sérelemről beszélhetünk, a korlátozás azonban a gyermek védelme érdekében történik, ami a legfontosabb szempont a mérlegelésnél.

A védelem rendszere

Elsődlegesen a szülők kötelezettsége a gyermek Alaptörvényből fakadó gondoskodásához és védelméhez való jogának biztosítása. Ezen belül kötelességük az is, hogy biztosítsák mindkét szülővel való kapcsolattartását, és az ezzel összefüggő normális fejlődését, nevelését. Azonban ha az egyik szülő megszegi ezen kötelezettségét, akkor is meg kell adni a gyermeknek azt a védelmet, ami megilleti, mert amíg a felnőttek jogaik érvényesítése esetén önmagukért állnak ki, addig a gyermekek rászorulnak szüleikre, az ő segítségük hiányában pedig a gyermekvédelemmel foglalkozó intézmények közbenjárására. Ekkor az állam kötelessége egy olyan intézményrendszert létrehozni és működtetni, amely biztosítja a gyermeki jogok érvényesítését. A gyámhivatal, mint az állam „gyámkodása”, a rendőrség és a bíróság egy háromlábú biztos, stabil hátteret kell hogy biztosítson ilyen esetekben. Első sorban a gyámhivatal feladata, hogy akár a nevelésből kivéve a gyermeknek a védelmet és jogainak érvényesítését biztosítsa. Ha a szülők nem tudnak megegyezni a kapcsolattartás kérdésében, akkor a gyámhivatal dönt, kivéve ha válóper vagy gyermekelhelyezési per van folyamatban, mert ezekben az esetekben a bíróság ítélkezik.

Alapjog sérelem a hatóság által, vagyis amikor a védelem nem működik

Az Alaptörvény XXIV. cikke kinyilvánítja a tisztességes eljáráshoz való jogot:

• (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.
• (2) Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a hatóságok által feladatuk teljesítése során neki jogellenesen okozott kár megtérítésére.

Ha a gyámhivatal előtt eljárás indul a problémás kapcsolattartás miatt – melyet valamelyik szülő indít – akkor sajnos sok esetben lehet tapasztalni azt, hogy a leterheltségből fakadó elhúzódó eljárás, a késői döntéshozatal, a kötelező ügyintézési határidők be nem tartása az ésszerű határidő, mint alapjog sérelmével járnak.

Amikor a kapcsolattartás akadályozása miatt a különélő szülő a gyámhivatalhoz  fordul, és az ügy akár még fél évvel később sem kerül abba a stádiumba, hogy megnyugtató döntés születhessen, akkor az állam nem teljesíti be azon szerepét, amely valódi védelmet nyújthatna ilyen esetekben. Azzal, hogy a gyámhivatal késedelmesen hozza meg a szülői kapcsolattartás tekintetében releváns döntését, visszásságot idéz elő a jogbiztonság és a tisztességes eljáráshoz való jog területén is. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen eljárás a gyermek védelemhez és gondoskodáshoz való joga sérelme bekövetkezésének közvetlen veszélyét is előidézheti. Sok esetben megállapítást nyer az is, hogy a gyámhivatal a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX.10.) Korm.rendelet 33.§- ban felsorolt lehetőségekkel sem él, mint például a gyermekjóléti központ kapcsolatügyelet, illetve a gyermekjóléti szolgálat közreműködése, mediációs eljárás igénybevétele, védelembe vételi eljárás kezdeményezése.

Ilyen helyzetben azonban jó tudni azt is, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 33/A §- ban foglaltak szerint ha a hatóság a rá irányadó ügyintézési határidőt az ügyfélnek és az eljárás egyéb résztvevőjének fel nem róható okból túllépi, köteles az ügyfél által az eljárás lefolytatásáért megfizetett illetéknek vagy díjnak megfelelő összeget, ha pedig az ügyintézés időtartama meghaladja az irányadó ügyintézési határidő kétszeresét, az ügyfél által az eljárás lefolytatásáért megfizetett illetéknek vagy díjnak megfelelő összeg kétszeresét az ügyfél részére visszafizetni.

Van megoldás?

Egy válás, vagy gyermekelhelyezés esetén a szülők civakodása elkerülhetetlen, hogy hatással legyen a gyermekre is. A legtöbb esetben pont a kapcsolattartás az, amivel a gyermeket nevelő szülő visszaél annak érdekében, hogy ártson a másiknak. Több esetben nem engedi a találkozást, vagy manipulálja a gyermeket, annak érdekében, hogy kicsinyesen, de célravezetően visszavágjon a másiknak, gondolva ezzel meg van oldva minden. Pedig mennyire nem így van. A rossz kommunikáció ellenséges vizekre terelheti a feleket, ahol már külső segítség nélkül nem is fogják tudni megoldani az alap problémájukat. A gyámhivatal vagy a bíróság pedig hiába is hoz bármilyen döntést a fejük fölött, akár papírforma szerint meg is fognak felelni annak, a gyermek attól még nem fog szabadulni az állandóan ellenségeskedő szülők rossz hatása alól.

Igazi megoldás a peren kívüli megállapodásra és a mediációra, vagy más néven közvetítői eljárásra terelés lehet, amely azon kommunikációs problémák helyreállítását kísérli meg, amely a jövőben megelőzhetné a felek közötti civakodást. Ezen felül egy gyámhivatali vagy bírósági eljáráshoz képest lényegesen meggyorsítaná a folyamatokat, ami megint csak a gyermek elsődleges érdeke.

(FORRÁS: ugyvedvilag.hu)

dr. Döcsakovszky Béla
ügyvéd
Telefon: +36-30-268 38 53
dr.docsakovszky@gmail.com
Online bejelentkezés